Vers

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

Nézek előre,
S látom a sorsot,
Amiképp ő is lát engem.
Sorsközösségben vagyunk.

Téveszmék viadala
Dübörög át felettünk,
S józanul már nem szólhatunk rájuk.
Pedig elkélne emberi hangod, szép harangod

Csengése, mely zengő,
Mint a nyári szellő,
Csak hangosabb.
Csak hangosabb.

Nem Istenhez, magamhoz beszélek,
Magam bátorítom emberi szóra.
Magam dicsérem, hangom, csengőm,
Nyári szellőm, mert volt nekem ilyen...

Most már nincsen
Ilyen kincsem...

Ki van most itt?

Oldalainkat jelenleg 62 vendég és 0 tag böngészi

Legutóbb olvasottak

Olvasottsági sorrend az elmúlt félévben

Olvasottsági sorrend 2008 február 9 óta

És még ezek is:

Forgalom - különböző IP címekről

3.png7.png6.png3.png1.png0.png
Ma38
Tegnap467
Ezen a héten38
Ebben a hónapban11035
2014.10.25 óta376310

Látogató infó

  • IP: 54.166.160.105
  • Böngésző: Unknown
  • Verzió:
  • Operációs rendszer: Unknown

Itt és most

1
Online

2018. június 25. hétfő, 02:18

És még ezek is: