Soproni Sör reklám
*************************
Soproni sör ? 45s +++ Értékelés: 3,8/10
Nos, igenis lehet még egy harmadik bőrt is lehúzni a koncepcióról. Mert volt ez a nagyon emelkedett nemzeti, aztán ez a nagyon hangulatos nemzeti, aztán most egy humoros nemzeti lett itten nekünk bemutatva. Igazi jó magyar humorral fűszerezett nemzeti érzülettenger. Egy adott sör és a nemzeti érzület disszonanciájáról a fent említett művekben már sok szó esett. Koncentráljunk most a humorra.
***************
***************
Igen, a magyar humor világhírű, hiszen olyan művelői voltak, akik a „humorban nem ismertek tréfát” ugyebár. Tehát nem kell félnünk, ha egy kreatív humorosra veszi a figurát, ja, és ha magyar, akkor nagyot nem hibázhat. Igazolja ezt a mellékelt alkotás is. Kérem, ne szabjanak gátat parttalan kacagás áradatuknak, midőnis elemzésemmel újból és újból felidézem e mű egyes pillanatait. Persze azért adjuk meg a tárgy által megkíván tiszteletet is, hiszen itt hazafias érzületek megmozgatásáról is szó van.
Emelem poharam, Toldira! – e szavakkal fordul el a pulttól felénk egy fiatalember, akitől izmos barátja veszi át a szót ekképpen: Az első magyar testépítőre! Aztán az egész sörcsarnok emeli. Itt az a vicc és egyúttal a hazafiság, hogy Toldi az egy nagyon magyar hős, de az ő korában még nem létezett ez a fogalom, hogy testépítő, és így a kettő egymásmelletti említése egyfajta kontraszthatást eredményez, és ez a humor forrása. Érted? De ez csak előkészítés a második poénra, hogy szokjad, mert ott az történik, hogy most Kossuthra emeli söröspoharát egy fiatalember, amelyhez a barátja hozzáteszi, hogy és az összes utcára és térre, amit róla neveztek el. Na ezen jót röhög az egész fiatal társaság, mert ez tényleg nagyon poén, mert ugye te is tudod, hogy szinte minden magyar településen van valami róla elnevezve. Egyébként a fiatalembernek olyan természetellenes a hanghordozása, hogy valószínűleg egy igen tehetséges színészről van szó. Na és ezek után jönnek a jó magyar parasztemberek, hogy a vidék se maradjon ki a hazafiasságból. És ugyebár tudjuk, hogy a magyar csavaros eszű parasztember aztán igazán nem megy a szomszédba egy kis jó odamondogatásért. Itt például azt mondja oda válaszul a komája János vitézre emelt korsójára, hogy no meg az ő kackiás bajuszára, és pödör egyet a saját kackiás bajuszán. János vitéz, kackiás bajusz, egészséges jó magyar paraszthumor, hát kell ennél magyarosabb? Én nekem itt mindig szünetet kell tartanom, hogy elmúljon a röhögésem, és miután felszárítottam potyogó könnyeim, csak akkor tudom folytatni. (Tudod, meg lehet állítani a beltéri egységgel, meg minden…) Aztán jön a halászlés jelenet. A halászlére! – mondja a merőkanalas fiatalember, majd csatlakozik hozzá kockás ingben, és az adott sör palackjával a kezében az ismert arc (most nem jut eszembe…) és kimond egy szívet melengető igazságot: Mert mindegy, hogy szegedi, vagy bajai, igazán jó halászlevet csak mi tudunk főzni. Hát persze. Ki más. Tudod ez nagyon fontos. Ez a csak mi. Például igazán jól magyarul csak mi tudunk beszélni. És akkor mi büszkék vagyunk. Erre a mi egyedülállóságunkra. Különlegességünkre. Ez itt azért nagyon fontos, mert sajnos azt nem mondhatjuk, hogy igazán jó sört csak mi tudunk készíteni, mert pont nem. És ez itt sajnos, és még egyszer sajnos, egy sörreklám.
Jaj te! A következő poéntól tényleg eldobod az agyadat! Mert ott a honfoglaló őseinkre emeljük a poharunkat egy medence partján, miközben egy igen dögös csaj jön onnan kifele. És a szöveg a napszemüvege mögül kikukkantó fiatalember szájából: Akik megtalálták nekünk a legjobb medencét. Érted, mert hogy a dögös csaj is egy medencéből jött kifele éppen. Van is nagy röhögés a társaságban.
Na nem szaporítom tovább a szót a ruhástól úszni tanító vízilabdaedző poénjával, a lényeg, hogy végül a napra emeljük poharunkat,amikor az egész ország együtt ragyog (tűzijáték, tudod), de leginkább arra emeljük, hogy magyarként mindig van mire büszkének lennünk. Soproni! Emeljük poharunkat!
Hogy a többi magyar sör mit szól ehhez? Abban úgy tűnik, egyetértenek – mármint a vonatkozó kreatívok – hogy az idétlen humorizálás az egyetlen üdvözítő megoldás, ha már magára a termékre nem lehet rámondani, hogy a magyar piacon a legjobb. De legalább nem hívják fel erre a figyelmet azzal, hogy mindenféle mást az egekig magasztalnak, kivéve éppen a reklámozandó terméket. Pedig ők is tudhatnák – hogy egy klasszikust idézzek szabadon – mi magyar állampolgárok vagyunk, és ezt egyetlen más ország állampolgárai sem mondhatják el magukról.
*******************************************************************************
Értékelés: 3,8/10 pont (ISTCT szám)
A BRAND bevésése (Imprinting) – 4/10
A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) – 2/10
Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) – 3/10
A látvány (Scene) – 5/10
A technika (Technology) – 5/10
{mxc}