KOMETA reklám
*************************
- 20s +++ Értékelés: 4,6/10
Mint már azt korábban megtanultuk az imázs (ejtsd: image) reklámfilmeknek nem kifejezett célja a termék közvetlen eladása, inkább csak egy kellemes hangulatot kíván teremteni, majd a hangulatba jött néző előtt a terméket felvillantani, hátha összekapcsolja a kettőt, lásd Pavlov kutyája. Kockázatos, hisz ami egy adott kreatívnak kellemes hangulatnak tűnik, az nem biztos, hogy az, egy adott néző számára. Ilyenkor a kreatív megkérdezi a reklámpszichológusát, vagy a reklámgyógyszerészét…
***************
***************
A módszer lényege az elemelés. Tehát nem közvetlenül a termékről beszélünk, hanem mintegy elemeljük azt közvetlen jelentésétől, egyfajta szimbolikus, allegorikus, vagy akármilyenikus térbe helyezzük, és ott már azt csinálunk, amit akarunk. Szerencsére e termékcsaládnak már a neve is eléggé el van emelve, mert kinek jutna eszébe egy parizert és barátait üstökösnek, azaz kométának nevezni, de ez van, ebből kell dolgozni. És ha már így van, a kreatív sem tehet mást, mint hogy rátesz még egy lapáttal az elemelésre. Sonka, parizer, szalámi? Sose kívánj nagyot, hanem mindig jót. Valami ilyesmihez kéne eljutni. Ez olyan bölcs és szép. Ha már én ezt asszociáltam ezekről a húsipari termékekről, nyilván sokan mások is így vannak vele – gondolta a kreatív, és alkotni kezdett.
Könnyű volt elkezdeni, hisz a termékcsalád neve szinte megparancsolta az indítóképet. Gyönyörű kép az éjszakai Balaton (mert az ott a Badacsony sziluettje, ugye?) felszínén ringatózó csónakokról, mindegyikben kicsi lámpás világít. Az üstököst jöttek figyelni. A mi csónakunkban három korosztály képviselői ülnek. Apa, lánygyermek és nagypapa. Ez nyilvánvaló. Elvileg lehetnének gyerekrablók is, az öreg a főnök, mert azok szoktak ilyen hülyén filozofálgatni a filmekben, a fiatalabb a samesz, ő gondoskodik a megfelelő körülményekről, a kislány pedig maga az eltulajdonított gyermek. Nem akarják bántani, jól tartják, remélik, hamarosan megérkezik a váltságdíj. Ja, bocs, kissé félresiklottam.
Kométa figyelés közben azért adni kell a jónak is, apuka szépen megterít, és hozzálát egy finom szendvics elkészítéséhez, amelyet nyilvánvalóan a cég termékeivel töm meg, nagyon szépen, gusztusosan fényképezve. Profi munka. Na ezen közben kell tehát nagyon kellemes hangulatot teremteni, hogy a kedves rétegnéző összekapcsolhassa a termékkel abból a célból, ha ezentúl bármikor, bárhol filozofikusan mély igazságokat hall, rögtön ellenállhatatlanul megkívánja ezt a parizert a sonkával együtt. De most miért? Talán nem lehet elképzelni, e kellemes, kedves, bensőségesen szép családi pillanat hangulata legalább egy piciny nyomott hagy benned, és legközelebb a közértben ez éppen elég, hogy a sokféle hasonló termék közül pont ezek felé a termékek felé vigye a kezed? Vagy azt, egyáltalán nem fontos, mit is mond a bácsi, csak a kellemes hangulat, mivelhogy az egész csak egy jelzés a márka részéről, miszerint vagyok, vagyok, vagyok.
Figyelj, én mindent el tudok képzelni, mert jó a fantáziám. De akkor ezzel az erővel lehetne egy szellemesen jó hangulatú reklámot is készíteni, és nem egy ilyen valahogy a hátam borsódzik tőle, giccses izét. A jó öreg ránéz kisunokájára, a háttérben mintha a hajnal már nyújtogatná fénykéve ujjait, majd tekintetét az égre emeli, az üstökös éjt búcsúztató csóvája megcsillan szemében, és bölcs, tanító szavai úgy csobognak ki lelke mélyéből kisunokája szívébe, amiképp a tisztavizű forrás viszi fürge pisztrángok üzenetét nagy kék tengerek ölébe. Mit szólsz? Menő, mi?
Egy kívánság, ami épp valóra válik – ezt csobogja a kedves öreg. Ha meglátod, ne nagyot kívánj, hanem mindig jót, például egészséget, szeretetet, jóízű nevetést, ugyanis, ha ez mind megvan, többé már nem is vágysz másra – szól összefoglalva az intelem, és közben persze elkészül a reklámszendvics, ami tök guszta. Ekkor valami ilyesmit mondhatott a rendező a kislánynak, most egy picit csukd be a szemed, és vágj komoly elmélyült arcot, hadd lássa a kedves célnéző amint éppen átmennek a lelkedbe nagyapád bölcs szavai. Jó, nagyon jól csinálod, és most szem kinyit, mosoly, és vedd át a szendvicset. Nem muszáj beleharapni, már két napja ugyanezzel gyakorolunk.
Ja, és a legjobb bizalomépítő húzás, a végén egyszer csak szembefordul velünk maga a cég ügyvezető igazgatója, Giacomo Pedranzini, és erős akcentussal biztosít minket arról, hogy a különleges élményt személyesen garantálja. Rajta lehet majd számonkérni, ha mégsem volt különleges. Persze a csónakba nem mert beleülni, a partról garantálja vélhetőleg a családja társaságában, közben mintha a hajnal már nyújtogatná fénykéve ujjait…
*******************************************************************************
Értékelés: 4,6/10 pont (ISTST szám)
A BRAND bevésése (Imprinting) – 3/10
A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) – 2/10
Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) – 6/10
A látvány (Scene) – 7/10
A technika (Technology) – 5/10