1 1 1 1 1 Rating 0.00 (0 Votes)

nutella reklám

*************************

nutella – 30s +++ Értékelés: 4,6/10

A sztereotip családi idill, mint azt már oly sokszor láttuk, alapvető eszköze a jó reklámnak. Ezen még az sem változtat, hogy egy reklám alapvetően nem lehet jó, mert reklám. De nem alapvetően jó lehet, mert ha belemerülünk egy alapvetően számunkra nem szimpatikus műfaj boncolgatásába, akkor azon belül, ha jól használja az alapvetően nem szimpatikus eszközöket, akkor az egy jó nem szimpatikus darabja a nem szimpatikus műfajnak. Értve vagyok?

***************

***************

Nutella! Egy jó nap jó reggellel kezdődik! Ezt mondja a szlogen. És az milyen, hogy reggel eszem ilyet, és estére halott vagyok. Mondjuk nem a terméktől, csak úgy egyáltalán. Két néni beszélget a temetőben a sírom fölött, és bólogatnak. Hej pedig milyen jól kezdődött nekik az a reggel…

Hát így van ez. (De kezdünk „hát”-tal mondatot, ha művészek vagyunk.) Kezdődhet rosszul egy nap, és végződhet jól, és fordítva. Na, már megint butaságot mondott egy reklám. Na és akkor mi van? Mi vagy te, reklámhazugság strigulázó?

A kenyérrel édeset enni műfajban én odáig jutottam el, hogy vajas kenyér mézzel, vagy lekvárral, de azt is inkább kaláccsal, vagy kalácsszerű édes kenyérszerűséggel. Ezek itt meg voltaképp csokit esznek rendes kenyérrel. (Rendes kenyér = sós kenyér) Magánügy. Mondanád te. Nem magánügy, mondaná a kreatív, hisz ő engem is rá szeretne beszélni, egyek ilyet minél többet. Persze a kreatív tudja, itt elsősorban mai gyerekekről volna szó inkább, és én nem vagyok egy mai gyerek. Inkább tegnapelőtti. Megjegyezném, akkoriban sokkal egészségtelenebbül táplálkoztam, például krumplihoz ettem kenyeret. Na jó, ezek meg csokihoz eszik. De mindegy is, eszik, ahogy eszik, és ahogy eszik, úgy kell a talpuk alá húzni a reklámot.

Az átlagos család átlagos napjának átlagos reggelét mutatja be nekünk a filmalkotás, egy olyan terméket ajánlva, amit átlagosan minden átlagos ember meg tud venni. Hanem tudod mit nem tud megvenni egy átlagos család nálunk? Azt a konyhát, ami mögöttük van. De persze ez nem a te bosszantásodra van így kicsi buta olvasó, hanem direktből, hogy lásd, voltaképp egyenrangúak vagytok, attól, hogy ők a felsőbb középosztályhoz tartoznak, ugyanazt eszik, mint te ott lent, az alsóbb néprétegben. És te ettől jobban érzed magad, és ezt az érzést összekapcsolod a termékkel. Például én is a telefonomhoz kapok filmnézés közben, amikor a jellegzetes üzenetérkezést jelző hangot meghallom, pedig nem nekem jött, hanem Brad Pittnek. Jó érzés, hogy egy csapatba sorol minket a közös termékünk. Persze lehet, ez az egész nem igaz, csak ahol az adott reklám klipet készítették, ott ilyen egy átlagos konyha.

Mondjuk ülök egy harminc négyzetméteres panelgarzonban valahol, az ablakom egy gyárudvarra néz, családom nincs, barátom nincs, előttem egy darab száraz kenyér az asztalon, na meg egy üveg ilyen termék, tök depi az egész, de amikor meglátom az ócska képcsöves tévém villódzó képernyőjén az idilli képeket a termékről és az őt körülvevő kedves, szép emberekről és otthonukról, na akkor kiugrom az ablakon… illetve mit is beszélek, a terméket vágom ki az ablakon… illetve dehogy, felállok, a tekintetem megacélosodik, és azt mondom, igen, én is így akarok élni, ez a termék többet érdemel! Ezt a terméket nem lehet ilyen lepattant környezetben élvezni! Egyszerűen nem méltó hozzá! Ennek jegyében kemény, határozott léptekkel megindulok egy szebb jövő felé.

Semmi, csak bemutatom, igenis komoly pozitív hatásai lehetnek egy jó reklámnak, a termék egyszerű fogyasztására biztatásán abszolút túlmutatóan. Hát nem? Kicsit persze tartok a mellékhatásoktól. Például hogy attól a folyamatos vigyortól, amit nyilvánvalóan a termék rendszeres fogyasztása okoz, előbb-utóbb begörcsölnek az arcizmaim, és az fáj. Vagy hogy minden csokiszerűséghez kenyeret fogok enni, és a túlsúly is fáj. Jó majd többet sportolok. De az is fáj. Persze valamit valamiért. A lényeg, a reggel mindig jól kezdődjön, mert nem tudhatod, mi jön majd azután. Bocsánat, dehogynem. Épp az előbb magyaráztam el, hogyan inspirálhat a termék életed jobbá tételére. És ha aznap mégis meghalnál, és az életed lepörög néhány másodperc alatt előtted, ahogy az ilyen esetekben szokás, nem mindegy, milyen termék látható a záróképen…

*******************************************************************************

Értékelés: 4,6/10 pont (ISTST szám)

A BRAND bevésése (Imprinting) – 4/10

A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) – 3/10

Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) – 6/10

A látvány (Scene) – 5/10

A technika (Technology) – 5/10