NESCAFE reklám

*************************

 – 60s +++ Értékelés: 4,8/10

Aztán vannak azok a reklámok, amelyek távolról indítanak, és tulajdonképpen ott is maradnak. Számos példát láttunk már erre, de a szemléltetésből sohase elég, csak így marad meg valami a kedves kollégák és kolleginák fejében itt a rendőrtiszti akadémián. Ez például egy felesleges poén volt, tényleg csak szemléltetésül. Tehát mint korábban már megtanultuk, a mai reklámalkotók abbéli kínjukban, hogy a termékről magáról már nem tudnak semmi újat mondani, kénytelenek valamilyen más módon hatni a befogadóra, és a hatás végére biggyeszteni a terméket, hátha összeragad a kettő.

***************

***************

Pontosabban itt az elejére is odavan biggyesztve egy felirat erejéig, amit persze tökre elfelejtünk az utána következő események sodrásában, de itt mégiscsak a sodrás a lényeg. Mert az utána következő események jaj de nagyon szépek, szívet melengetők, könny kicsordítók, velejéig meghatók.

Azt tessék elképzelni… illetve nem kell elképzelni, mert látjuk, egy olyan görög színházi szabadtéri arénában összegyűlt nyolcvanezer ember. Azért pont ennyi, mert állítólag ennyi emberrel találkozunk átlagosan egy élet során. Gondolom úgy szemtől szembe, mint például a pénztárosnénivel a közértben, és nem a meccsen, ahol eleve kint van nyolcvanezer ember (nem Magyarországon). Egy férfi sétál ki kopogó léptekkel a színpadtérre, ahol egy asztal áll nyolc székkel körülvéve. Se többel, se kevesebbel. Az asztalon egy boríték hever. A férfi odalép a mikrofonhoz, kinyitja a borítékot, és elkezdi felolvasni belőle a nézőknek szánt instrukciókat. Négy ilyen van összesen, ez már túl sok volt megjegyezni, vagy én nem értem a szimbolikát. Talán számára is meglepetés ez az egész, szülinapja van vagy mi, és ez a kedves nyolcvanezer ember idejött a kedvéért. Közben a nézősereg már áll, és most az ember a felolvasott kritériumoknak nem megfelelőket megkéri, hogy üljenek le. Különféle táblák alatt csoportosulnak a valamiféle szempont szerint egy halmazba tartozó egyedek. Például a volt barátnők egész szép számmal képviseltetik magukat.

Először azok ülnek le, akik nem emlékeznek a jóember nevére, majd azok, akik nem tudták, hogy ennek a férfiembernek a suliban hercegnő volt a beceneve, aztán azok, akik sosem látták őt sírni, végül azok, akikkel valahogy eltávolodtak egymástól. És akkor senki sem maradt állva. Szegény magányos ember, nem lehet egy könnyű természet, ha mindenki eltávolodott tőle. Még azok is eltávolodtak, aki már látták sírni. És most ott ül az arénában nyolcvanezer ember, mindegyik jól el van távolodva, nagy szarban vagyunk barátocskám. És ekkor a fiatalember felteszi a következő kérdést: Van most egy perced? És közben a Stand by Me dallamai kezdik körbenyaldosni a szívmelengető jelenetet. És mit ad isten, pont az a nyolc, se több, se kevesebb ember érzi magát megszólítva, akik már látták a jóembert sírni. Hát igen, szervezni tudni kell. Nyilván kemény kutatómunka kellett hozzá.

Azok közül, akikkel találkozunk, csak kevesek lesznek igazán fontosak – hirdeti a narrátor, jelen esetben csak nyolc ember, nők férfiak, idősebbek, fiatalabbak, tedd helyre, melyiket kinek gondolod. A lényeg, ennek a szegény embernek csak nyolc igazán fontos ismerőse volt, van, de azoktól is eltávolodott. Nyilván valahogy közeledni kéne ismét hozzájuk. De hogyan? Meg kell hívni őket egy görög színházi arénába, és másik hetvenkliencezerkilencszázkilencvenkettő néző szeme láttára inni kell velük egy nevezett márkájú kávét. Az segít. Egyéb márkák kizárva, az nem segít. Csak ezzel a márkával tudsz vigyázni rájuk.

Jól van na, nyilván ez egy ilyen kép, akár lehet álomkép is a fiatalember fejében, de akkor is, mi az már, hogy csak ennyi ember fontos számára? És miért távolodott el még tőlük is? Ez olyan szomorú. És én nem szeretnék szomorú hangulatú kávét inni. Ne haragudj, de nem téged választalak. Különben is a frissen őrölt kávét szeretem, tehát ab ovo hiábavaló volt az erőlködésed. Most meg már pláne ezek után. Hagyjál.

Belátom, ez csak az én vásárlói insight-om, lehet, te ezek után csak ezt a kávét fogod inni, már ha emlékezni fogsz a márkára a történeten túlmenően, amit jól megjegyeztél, mert olyan megindító volt. De hát tudod, manapság, amikor magáról a termékről már semmi újat nem lehet mondani, ragasztani kell…

*******************************************************************************

Értékelés: 4,8/10 pont (ISTST szám)

A BRAND bevésése (Imprinting) – 2/10

A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) – 5/10

Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) – 6/10

A látvány (Scene) – 6/10

A technika (Technology) – 5/10