*************************
Két db B kategóriás reklám mutatóba - 25s +++ Értékelés: nincs
Azért néhány mondatot érdemes az úgynevezett "b" kategóriás reklámokra is vesztegetnünk. Ezek azok a hirdetések, amelyek összehasonlíthatatlanul kisebb költségvetésből valósíthatók meg, mint a profibb kivitelezésű figyelemfelkeltők. Néhány amatőr szereplő, egy két rokon, és legfeljebb a hangalámondásra kérnek fel szakavatottabb közreműködőt.
***************
***************
És mégis. És mégis sokszor hatékonyabban célba ér az üzenet, mint a szofisztikáltabb változatban megfogalmazásra kerülő. Cipőt a cipőboltból. Majd elmondom hol a cipőbolt, és milyen a kínálat. A forgatáshoz megkérem Zoli bácsit a szomszédból, hogy éppen próbáljon ott fel egy cipőt. Üzletemet szépen kitakarítom előtte, árukészletemet ízlésesen elrendezem, és már jöhet is a félprofi stáb forgatni. Mondjuk két fő, mert azért rendesen be is kell világítani a terepet. Utána meghívom őket egy parizeres zsemlére és egy kólára. Aztán esetleg zsebből fizetek. Az adásidőt persze nekem is meg kell venni, de elég lesz az olcsóbbikból is. Az üzenetem pedig közérthető, mert mintegy azonnal a tárgyra térek, megnevezem az árut, elmondom mire jó és miért, és/vagy hol és hogyan férhetek hozzá. Egyszóval tájékoztatok. Tessék megnézni Klapka úr reklámját például. Nullától százévesig mindenki veszi az adást.
Jaj dehogy. Dehogy mondom én, hogy száműzni kéne a szakmából az igazi profizmust, az úgymond magasabb színvonalat. Nem mondom, hogy én, mint "reklámzabáló" nem szórakozom jobban az "a" kategória reprezentánsait nézve. Valamint hogy épp ezért, nem vésődik jobban az agyamba némely üzenet. Én ilyet nem állítok. Csak nagyobb a kockázat. Ha a profi mű rossz, akkor egyáltalán semmi se vésődik az agyamba, még annyi se, mint egy "b" osztályú darab megtekintésekor. Esetleg jól fel is húzom magam, és juszt se fogok olyat venni soha az életben.
Na és a költségek. Az üzenet ravasz elrejtése nem olcsó mulatság. Nem tudom láttak-e már profi reklámfilm forgatást, profi színészekkel, profi statisztákkal, profi stábbal. Ránézésre pont semmiben sem különbözik egy játékfilm forgatásának helyszínétől. Még büfé kocsi is van. Külföld nem akadály. És lesz belőle harminc másodperc. Aztán jön a lázas igyekezet, a statisztikák fényezése, hogy kimutatható legyen a méregdrága marketing kommunikáció nyereségnövekedésre gyakorolt hatása. Végül is egy kreatívnak semmi sem drága. Ha az lennék, csak ilyen forgatókönyveket kreálnék:
A filmsztárok élete sem csupa csillogás (Hollywood, Kevin Costner konyhaasztalánál keseregve üldögél és panaszkodik főszereplőnknek viszonylagos sikertelenségeiről.) Az óceán mélye sem rejtély többé. (Batiszkáffal merül le hősünk 11000 méter mélyre, onnan bámulja a mindenféle ronda halakat bánatosan.) A koronagyémántok sem csillognak már úgy mint rég. (Hősünknek maga az angol királynő mutogatja a nevezetes ékszereket, de hősünk továbbra is bánatos.) De egyvalami sohasem változik. Kovács kalucsni! Sárban, hóban mindig barát. (Hősünk lábán kalucsni és ezért mosoly fénylik az arcán.) Ja és a zenét külön erre az alkalomra Ennio Morricone szerzi és a New York-i Filharmonikusok húzza.
Úgyhogy szépen tessék megbecsülni a bemutatott két "b" kategóriás reklámot, mert különben nagyon elmegyek kreatívnak, és ez így pénzügyi válság idején?
******************************