Milli reklám

*************************

 – 30s +++ Értékelés: 4,4/10

Nagyon szeretnék bekerülni egy olyan reklámba, ahol enni kell. Olyan finomakat mutatnak mindig, amikor ilyesmiről van szó. Jó lesz a mellékszerep is, nem baj, ha csak negyvenezret kapok, a többit majd leeszem a forgatáson. Persze lehet, pont ez a baj ezekkel a reklámokkal. Durván elterelik a figyelmet a voltaképpeni céltermékről, ami rendszerint ezen ételeknek valamely alkotóeleme, de legalább kenyérre kenik. De mi mást is tehetnének?

***************

***************

Nyilván mondjuk egy mustárt nem lehet csak úgy reklámozni, hogy a dobozát, az üvegjét, a tubusát, vagyis a göngyölegét mutogatjuk. A mustárhoz virsli is dukál, persze kérdés, ezek után virsliért rohanunk le a közértbe a paprikáskrumplihoz, vagy inkább mustárért, vagy tényleg kifejezetten mindkettőért? Vagy azonnal a wellington sertésszűz jut eszünkbe, amibe kell 10 dkg mustár? Lehet.

Itt az adott cég tejes finomságairól van szó, amelyek közül bizony nem egy önmagában is megállja a helyét, mondjuk meg lehet inni úgy önmagában, mondhatni arra való. Gondolnád, akkor ezekkel nincs baj, igya meg valaki (mondjuk én) szépen fényképezve, és letudva a gond. A gond az, itt egy termékcsoportot, szakmaibban egy széles termékportfoliót kell reklámozni, amelyek között van ilyen is, meg olyan is. Ehhez viszont már általános szöveg kell. És hát ekkor szakad ránk a marhaság cunami.

„Mitől lesz egy mosoly igazán jóízű?” Ez a nyitókérdés. Nagyon frappáns ötlet, hisz ezt a melléknevet elsősorban ételekkel kapcsolatban szoktuk használni, de igen, a mosoly is lehet ilyen. Nos a válasz, hogy „a finom falatoktól, amik lendületet hoznak a hétköznapokba”. Most túl azon, hogy itt az amik helyett az amelyek volna helyesebb, mégis mit jelent az, hogy lendületet hoznak a hétköznapokba? Tudom, ezen igen kevesek fognak elmélázni e reklám nézése közben, de azt is tudom, hogy az alkotó folyamat közben az alkotók igenis elméláztak, legalábbis kellet volna nekik. Mire gondolhatott tehát a költő? Mert hogy „feldobnak bármilyen helyzetben”, ráadásul „egyszerre táplálják testünket lelkünket”. Nyilván, ha eszünk egy jót, attól jól érezzük magunkat, és ebben az állapotban nagyobb lelkesedéssel megyünk akár még a kivégzésünkre is. Vagy valami ilyesmi.

Természetesen mindez nem igaz, de hát egy reklámban ez, mint tudjuk alapszabály, nem, nem dobnak fel bármilyen helyzetben, hacsak nincsen valóban olyan hatásuk, mint amilyen például a három csajról az autóban lejön, vagyis komplettül be vannak állva a szertől. Tudatmódosítottak. A kormánynál ülő még anorexiás is. Ja, hát aki függő… De azért vezetnie nem volna szabad. És tök jó a kés szemszögéből nézni a kenést, de a fiatal házaspárral sem stimmel valami. Mert ha tényleg a vajkrémes kenyértől kerültek ilyen földöntúlian boldog állapotba, akkor baj van a házasságukkal, a vajaskenyér mindjárt elfogy, és akkor csúnya idők következhetnek.

„Hiszen van, amikor az ízek beszélnek helyettünk, és olyan is, amikor egyszerűen nem jutunk szóhoz tőlük.” A hiszen miatt e mondat kvázi az előbb mondottak alátámasztásának tekinthető, tehát feldobnak minden helyzetben és egyszerre táplálják testünket lelkünket, hiszen az ízek időnként beszélnek helyettünk, vagy nem jutunk szóhoz tőlük. Nem tudom neked összeállt-e már, nekem még nem, számomra hosszabb elemzést kíván a szöveg. Egyelőre fogadd el, ha egy íz beszél helyetted, az feldob téged, és azért nem jutsz szóhoz tőle, mert éppen egyszerre táplálja a testedet és a lelkedet, és ez vélhetően némítóan lehengerlő élmény. Elakad a szavad tőle. Ez utóbbiak képi illusztrációját nem próbálom meg erőszakkal megfeleltetni a szövegnek, nyilván egyszerűen csak némi cukisággal adnak itt nyomatékot az üzenetnek.

Az élet egyszerű. Háború ide, energiaválság oda „Tejes finomságainkkal és egy mosollyal minden pillanatot szebbé tehetünk.”

Soha nem fogom megérteni, mi ez az erős késztetés a reklámalkotók esetében, miszerint mindent ilyen nevetőgörcsbe torzult emberekkel kell hirdetni, pedig abszolút elég volna a profi ételfilmezés, alatta főleg a bemutatott termékről szóló, annak különlegességeit ecsetelő szöveggel. De hát mi vagyok én? Reklámszakember? Reklámpszichológus? Profi piackutató? Marketing kommunikációs fenomén? Profi kreatív? Azt hiszem tudod a választ…

*******************************************************************************

Értékelés: 4,4/10 pont (ISTST szám)

A BRAND bevésése (Imprinting) – 3/10

A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) – 2/10

Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) – 6/10

A látvány (Scene) – 6/10

A technika (Technology) – 5/10