Auchan reklám
*************************
Korzó – 87s +++ Értékelés: 4,0/10
Mint tudjuk, és mint azt már sokszor láttuk, láttattuk, a reklámok gyakran élnek a hamis illúziókeltés módszerével. Ez sokkal szofisztikáltabb kifejezés, mint a hazugság, mert a hazugság szó mögött gyakran valamiféle gonoszságot is érzékelünk, míg a reklámok útjai inkább csak bizalomépítéssel vannak kikövezve, hogy ezzel a furcsa képzavarral éljek. Ők csak szelíden arra kérnek, őket válasszuk inkább…
***************
***************
Jelen példánkban a hamis illúziókeltés abban áll, hogy higgyük el, a két celeb egyszerűen a mennyekben érzi magát ezen a korzón korzózva, mintha egész életükben nem is történhetett volna jobb dolog velük, mint amikor ráleltek e fantasztikus helyre. Le a kalappal a két színész előtt, olyan természetességgel természetellenesek, pedig nem könnyű ezt eljátszani. Egyszer én is próbáltam egy reklám castingon, egy örömben úszó nagypapát kellett volna eljátszani, aki rettenetesen meghatódik, amikor unokái átnyújtják neki karácsonyra valamely távközlési szolgáltató csomagját. Nem sikerült, nem engem választottak, de legalább megtudtam, már ezért sem kis pénzt fizettek volna. Úgyhogy rág a sárga irigység, mennyit kaphat e két színész, akik – mint az a vonatkozó honlapon olvasható – új házigazdagént, új arcként szegődtek el a korzó ügy mellé hosszabb távra. Gyarló ember vagyok én is, na. Simán elvállalnék ilyen szerepet, még akkor is, ha utána szétcikizném az egészet itt a blogon. Hát ez egyre csúnyább, már ami a jellememet illeti.
A sokat alkalmazott koncepció itt is nyilván arról szól, itt van ez a két isten, legalábbis akiket az egyszerű néptömegek istenítenek, és lám mekkora kedvüket lelik egy olyan helyen, ami számomra, mint egyszerű néptömeg számára is elérhető. Olyan ez, vagy pontosabban olyan ez az illúzió (hazugság), mintha egy kicsit egyszerű néptömegként is odaülhetnék az istenek jobbjára. Vagy a baljára. Mindegy. Mert képzeld, a Jászai Mari-díjas színművész, és a Barátok közt (!) volt főszereplője is innen öltözködik! Hát igen, ez nagyon valószínű. Meg képzeld a Jászai Mari-díjas színművész idejár a postán befizetni a csekkeit. Ezt a vonatkozó honlapról tudom. Ezek szerint a Jászai Mari-díjas színművésznek fogalma sincs arról, amiképp nyilván az egyszerű néptömegeknek sem, hogy a csekkeket már online, otthonról is be lehet fizetni. Jó, tudom, a színművész nyilván tudja, a reklámalkotók gondolják úgy, az egyszerű néptömegek nem tudják, és nehogy már ne tudjanak 100%-ban azonosulni istenükkel, mert akkor nem jönnek ide korzózni minden bizonnyal.
A díjazott színész szereti, hogy a korzón már ismerik az ízlését. Itt egy kicsit elbizonytalanodtam, úgyis mint egyszerű néptömeg, mert jó, hogy az ő ízlését ismerik, elvégre ő nem akárki, de vajon az enyémet fogják-e? Ezek a korzóék mégsem mindenhatóak, hogy minden ember minden hajaszálát számontarthassák. Aztán amikor arról van szó, a minőséget illetően sem kell kompromisszumot kötni, akkor – legalábbis számomra – úgy tűnik, a zakó mintha nem érne össze a színművész pocakján, hiába húzogatja. Persze lehet, ez most divatos, vagy mivel celebistenről van szó, éppen divatot diktál.
És akkor a két nagyszerű celeb váratlanul összetalálkozik a korzón, vagy nem váratlanul, mert hölgy azt mondja, bocs. Vagyis mintha késett volna. Aztán meg azt, vicces, hogy mindig itt találkoznak. Mintha gyakori, de véletlen lenne. Vicces, hogy nem értem, és vicces, milyen kis szarságokon akadok fel, amikor az egész párbeszéd annyira természetellenes, hogy még egy D kategóriás szappanopera is elszégyelhetné magát. Tessék csak nézni milyen boldog mindkét hősünk, a mosoly le nem fagyna az arcukról, miközben kiderül, a fantasztikus új cuccokat mind itt vették a korzón. A korzóban. Nagyon tetszik a Jászai Mari-díjas színész kicsit pajkos grimasza, amikor azt mondja, még egy finom ebédért sem kell kiugrani a szomszédba. És tovább beszélgetnek, vidáman kacarászva, szóval boldogok ők ott a korzóban. Ezzel a megkapó, valóban őszinte érzelmeket hitelesen ábrázoló képpel búcsúzunk tőlük, és mint egyszerű néptömeg úgy érezzük, ott a helyünk. Ott a korzóban. És izgatottan várjuk a folytatást, vajon milyen közös élmények várnak ránk isteneinkkel ott a korzóban, vajon lehet-e ezt még fokozni, vajon milyen újabb kincseket rejtő ajtó tárul majd fel előttünk ott a korzóban? Bocsánat, de annyira csordultig vagyok érzelmekkel… de most tényleg nem mindegy neked milyenekkel?
*******************************************************************************
Értékelés: 4,0/10 pont (ISTST szám)
A BRAND bevésése (Imprinting) – 4/10
A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) – 2/10
Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) – 5/10
A látvány (Scene) – 4/10
A technika (Technology) – 5/10