Orbit reklám
*************************
Orbit rágógumi – 20s +++ Értékelés: 4,6/10
Volt már egy ilyen Banderasos Orbit reklámunk valahol, ahol a sztár különböző élelmi anyagokkal vitatkozott, és úgy látszik, ez nagyon bejött a statisztikák szerint, mert van neki hasonló ötlet vezérelte folytatása is. Jó az, ha a kedves rétegnéző hozzá szokik egy miliőhöz, megismeri a szereplőket, a környezetet, az úgymond poénplatformot (copyright by me) és így nem fog értelmetlenül bámulni, amikor mondjuk egy pizzaszelet beszélni kezd, mert már az első másodpercben tudja, hol, melyik világban létezünk éppen.
***************
***************
Az alapötlet abból áll, hogy az ételmaradékok, vagy a maradék ételek valahogy ragaszkodnak ahhoz, aki megette őket. Stockholm szindróma nyilván. (Google) Tehát ezek az ételmaradékok tudnak beszélni, személyiségük van, tudatuk, érző, szerető lények, akiknek a társait – hiszen ők csak maradékok – megette az az illető, akivel most kedélyesen beszélgetnek, vitatkoznak, kacérkodnak. Kommunikálnak a gyilkossal. A tömeggyilkossal. És nem könyörögnek az életükért. Mintegy feláldozzák magukat a fogyasztói társadalom oltárán. Mintegy önként vetik oda magukat a tőke profitzabáló mételyének, úgyis mint az embert egymás farkasává tévő rákfene martalékának. Nem, nem akarok róla beszélni, hagyjál békén. Na jó, lehet, kicsit túldramatizáltam.
Szóval annyira bejött ezek szerint a megrendelőnek ez a reklámkampány ötlet, hogy számtalan variációban, mintegy moduláris felépítésben készíttették el az anyagot, így szinte valamennyi típusú célcsoport megszólítását lehetővé téve. Tehát van fekete, fehér, tarka színésszel, és különféle ételmaradékokkal, illetve azok különböző egyéniségű megszemélyesítésével készült darab. Nagyon praktikus.
Jelen példánkban egy Ashton Kutcher nevű filmsztár áldozza be reputációját, büszkeségét és emberi méltóságát egy visszautasíthatatlan összegért cserébe, amidőn is egy pizzaszelet szexuális felajánlkozásának áll ellent. A pizzaszeletnő csábosan fekszik a rajta kívül már teljesen üres pizzás dobozban, hisz társai, a többi pizzaszelet már mind halott, lelkük már a mennyben jár, a gyilkos pedig itt áll előttünk a lelkiismeret furdalás legapróbb jele nélkül. Igen, talán a legelvetemültebb szadista gyilkosok képesek egyáltalán… megint kezded? Ja, csak én annyira empatizálok ezzel a pizzaszelettel, hogy szinte szerelmes vagyok belé, abba a gyönyörű hajába, és azok a mellek! Elnézést doktor úr, nem, a cipőkkel nincs semmi bajom, meg a női fehérneműkkel sem, csak egyes ételek iránt érzek időnként… szóval… tényleg, látott már a doktor úr gasztropornót? Jó, rendben, jövő héten ugyanebben az időben. Itt leszek. Viszontlátásra.
A filmsztár otthonában épp egy gyönyörű nő ül a kereveten, a színész már készülődik ahhoz, aminek jönnie kell, de a pizzaszelet közbe szól. Értem én a szimbolikát, van valami zavaró tényező a képben, ami akadályozza a hírességet a szép nő irányában megvalósítandó kibontakozásban. Igen, az asztalon ott hever egy majdnem üres pizzás doboz, ebből következően a sztár szájában pedig szájbüdösítő pizza maradékok bújhatnak meg. És ugyebár büdös szájjal még egy sztárnak sem illik csókolóznia, nem beszélve a folytatásról. Bár ott már olyan felületek is szerepet fognak játszani minden bizonnyal, ahová a pizzalány még álmában sem juthat el. De inkább ne menjünk bele a részletekbe.
A szimbolikában viszont az történik, mert ugye értem én a szimbolikát itten, hogy a pizzanő arra biztatgatja a sztárt, vegye le a melltartóját, mármint a pizza melltartóját, ami valami pizzára való feltét nyilván. Mert hogy a pepperóniját már levette, és ezek szerint azt akarja, hogy teljesen vetkőztesse le. Miért, utána mi lenne? – kérdezem én. Nem is érti a pizzalány, miért nem teszi ezt a sztár, talán túl kövér volna? Mármint a pizzalány. Mire a sztár felvilágosítja nagyon határozottan, hogy ő, mármint a pizza, egy pizza és ennek vége. Ezt nem egészen értettem logikailag, hogy itt pontosan minek van vége, de értem én a szimbolikát, nyilván úgy kell érteni, annak van vége, hogy ilyen pimasz ételmaradékok beleszólhassanak egy randevú kiteljesedésébe. Meg is nyalja a sztár az ő sztárfogait gyanakvó arckifejezéssel, és ezzel van vége a szimbolikának, majd gyorsan bekap a termékből egy szemet, és lám, máris megcsillan a fény a fogain. Hát nem volt vicces ez az egész?
Mondjuk azt nem egészen értem, miért nem adott a pizzájából a vendégének, miért falta fel egyedül. Ugye ezt onnan tudjuk, hogy a vendégét nem kínálta meg a termékkel, nyilván a fenti okból kifolyólag. Vagy annyira be van indulva, hogy tökre nem zavarja, mennyire rohadás szagú a gyönyörű nő szája attól a féltékeny, bosszúálló pizzanőtől. Hopp, kimaradt egy célcsoport, a gyönyörű nők célcsoportja. Ugyanis azt hiszem engem sem zavarna…
*******************************************************************************
Értékelés: 4,6/10 pont (ISTST szám)
A BRAND bevésése (Imprinting) – 4/10
A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) – 3/10
Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) – 6/10
A látvány (Scene) – 5/10
A technika (Technology) – 5/10