PUR reklám
*************************
PUR MAX Gél - 30s +++ Értékelés: 3,4/10
Na most az a kérdés, tudok-e még valami újat mondani mosogatószer reklám ügyben? Nem tudok. Viszontlátásra! Illetve, talán mégis. Jó, arról már ezerszer beszéltünk, mekkora hazugság az a fémtiszta csík, amit egy húzásra állít elő a szerrel átitatott szivacs. De ha most azt mondom, tételezzük fel, röpke ezer év múlva, az akkori régészek kiásnak a földből egy ilyen reklámfilmet... hát úgy, hogy a kreatívval együtt mindig eltemették az ősi kultúrákban a legkedvesebb reklámfilmjét is...
***************
***************
Régész szemmel nézve tehát rendkívül sok értékes információhoz juthatunk a lelet elemzése során, vajon hogyan is nézhetett ki ez a korabeli primitív társadalom? Talán tekintsünk bele egy ifjú, történelem szakos egyetemi hallgató szakdolgozatába:
Nagyon természetszerető, békés nép volt. Gyakran gyűltek össze tágas, virágos mezőkön, hogy együtt ünnepeljék a természetet, amelyet szerettek. A gyermekek ilyenkor szabadon szaladgálhattak ide-oda, össze-vissza szabad akaratuk szerint, mintegy kibontakoztatva önmegvalósító képességeiket. Sokat labdáztak is ezek a gyerekek azokon a boldog mezőkön. A felnőttek pedig kis asztaloknál üldögéltek, kis kerti székeken (ld. máshol: kempingasztal, kempingszék) és beszélgettek szintén békésen és boldogan. A korabeli ábrázolás jól mutatja, hogy nem minden férfi ült. Ugyanis ebben az ősi társadalmi formában mindig a férfiak sütötték a húst egy erre megfelelő, nyílt tüzű alkalmatosság segítségével, míg a nők dolga volt a beszennyezett edények megtisztogatása. Ezen szigorú társadalmi munkamegosztáson akkoriban senki sem csodálkozott, így volt természetes, és magától értetődő. Ezen az ábrázoláson az sajnos nem látszik, hogyan vadásznak a férfiak a húsra, ezért semmit sem tudunk arról, hogyan ejthették el az olyan vadállatokat, mint például a virsli, vagy a tarja. Az azonban jól kivehető, hogy a nők az edények tisztogatása során nemegyszer szembesültek bizonyos nehézségekkel, amelyek - legalábbis ezen források ábrázolása szerint - egyszerű földi halandó számára leküzdhetetlen akadályként tornyosultak elébük. Visszafejtve a hanganyagot, a probléma megfogalmazása mai nyelven körülbelül így hangzana:
?Vastagon lerakódó zsír esetében a nőknek egy extra erős mosogatószerre van szükségük.?
És miközben ez imaszerűen kimondatik, a nők a szennyes edényt felmutatják az égnek, tekintetüket az ég felé emelik, vagyis félreérthetetlenül egyfajta természetfeletti segítséget kérnek nagy áhítattal. Rögtön megállapíthatjuk, hogy ebben a kultúrában valószínűleg többistenhit dívott, hiszen ha a nők külön istent imádtak, feltehetőleg a férfiaknak is juthatott egy férfiakra szakosodott isten.
Nagyon érdekes a nőkért felelős isten korabeli ábrázolása. Először is különleges a megnevezése. Nem zsírtalanító istennek hívják, mint ahogy ez logikusnak tűnhet, hanem kettős névvel illetik. Pur Max Gél az egyik, és Mágnes a másik megnevezés. Az utóbbi nyilván az isten alakjára utal, amely valóban egy hatalmas patkómágnesre hasonlít leginkább. Aláereszkedik az égből, és ripsz-ropsz magához rántja az áldozati edényből a neki felkínált elégett zsírt. Itt jegyezném meg, hogy kultúrtörténetileg fontos megemlékeznünk ezen istenkép egy korábbi manifesztumáról, amely szinte mindenben megegyezik a most bemutatott későbbi alakkal, kivéve, hogy az első név a Pur F52 formában jelent meg. Hogy az F52 hogyan evolválódott a Max szóképbe, azt egy későbbi tanulmányomban szándékozom taglalni.
Szeretném még felhívni a figyelmet a szivacs, más néven a spongya szimbolikájára. A korabeli liturgia szerint az áldozatott bemutató nőknek ott a nyílt színen, mindenki előtt, mintegy a népünnepély fénypontjaként jelképesen magukhoz kell venni a Mágnes Isten testét. Ez úgy történik, hogy az isten mintegy kisajtol magából egy mannacseppet, amely a spongyára hullva heves habzást idéz elő, de csak nyomásra. A két asszony egymás felé fordul, és az egyik átadja a még habzás nélküli spongyát a másiknak e szavak kíséretében:
"Nézze, gazdag és erős habja extra erővel oldja a zsírt!"
A másik asszony átvéve a spongyát hevesen megnyomja azt, mire feltör az isteni habzás. A nép ezt látva egy emberként ujjong, ezernyi, istent dicsőítő zászlócskát lobogtatva.
Végkövetkeztetés:
Annak ellenére, hogy a vizsgált korban még nem rendelkeztek mai értelemben vett korszerű mosogatószerrel, meglepően pontos elképzelésük volt arról, hogyan is kéne egy ilyen szernek működnie. A vágyott hatás kiváltása érdekében ezért istenhez fohászkodtak, és istennek köszönték meg, ha néha-néha sikerült inkább többé, mint kevésbé megtisztítaniuk egy ilyesféle edényzetet. Erre nekünk természetesen itt a negyedik évezredben már nincs szükségünk, hiszen tudósaink már rég kifejlesztették azt a mosogatószert, amellyel valóban egy szivacshúzással lehet fém-tiszta csíkot varázsolni tetszőlegesen szennyezett edényfelületre.
*******************************************************************************
Értékelés: 3,4/10 pont (ISTCT szám)
A BRAND bevésése (Imprinting) - 3/10
A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) - 2/10
Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) - 2/10
A látvány (Scene) - 5/10
A technika (Technology) - 5/10
{mxc}