Tantum Verde reklám
*************************
szopogató tabletta – 30s +++ Értékelés: 4,4/10
Észrevettem, hogy mostanában már olyan reklámokat is „megtámadok”, amelyekben voltaképp nincs is semmi különös. Észrevettem, hogy mostanában, ha olyan reklámokat „támadok” meg, amelyekben voltaképp nincs is semmi különös, azokban is mindig van valami különös. Úgy amúgy a reklámokban mindig van valami különös. Például, hogy miért vannak egyáltalán? De ebbe most nem fogunk belemenni, ebből akadémiai székfoglalókat szoktak tartani. Én is tudnék, csak most nem akarok. Ilyen vagyok, na. Szóval például a modern reklámokban, vagy a magára valamit adó reklámokban mindig van valami elemelés, valami szimbolikus, valami metaforikus, valami… tényleg, van valami egyáltalán ezekben a reklámokban?
***************
***************
Hát hogy jóbarát. Ez az elemelés. Ez a termék egy jóbarát. A termék, amit el akarok adni neked, az egy jóbarát. Hát ki ne venne egy jóbarátot? Azért jó barát, mert segít. Érted? A jó barát az egy jóbarát, mert segít. Csak a jóbarátok segítenek neked, illetve azok a jó barátok, akik segítenek neked. Még ha fizetned is kell érte, akkor is. Igaz, egy jó barátnak sohase kell fizetni azért, hogy segítsen, legfeljebb csak a jóbarátoknak. (Nem tudom megfigyelted-e, milyen mesterien játszom itt az egybe- és különírással a mondandót árnyaltabbá teendő?) Na de ha már jó barát, akkor ki az ember legjobb barátja? Na ki? Igen, a kutya.
Akkor valahogy kutyásra kéne venni a figurát, nem? Valahogy. Valahogy, valahogy, de hogy? Maga a zöld kis pasztilla ugráljon, lihegjen, mint egy kutya? Pedig össze kel kötni a két dolgot valahogy, hisz az ötlet zseniális. Szimbolikusan, metaforikusan elemelő. Jó, akkor a kutya hozza oda a terméket. De nem a kutya most a jó barát, hanem a termék. Jó akkor a termék hozza oda a kutyát. Hülye. Jó akkor nem tudom. Hülye. Jó akkor olyan kutyaszerűen hozódjon oda a termék a kutyával együtt, mintha a termék lenne a kutya és a kutya meg a termék, de ezen egy kicsit töprengenie kelljen a kedves befogadónak, hogy most akkor ki a kutya, és ki a termék. Mert valahogy egybe kell őket olvasztani, de mégsem, mert azt kell üzenni, hogy a termék kutyaszerűen barátod neked, de mégsem kutya. Csak a barátság komponensét illetően kutyaazonos, de például nem szőrös, vagyis nem kell sétáltatni sem, illetve ha rágondolok, akkor a kutya jut az eszembe. Ha pedig a kutyára, akkor a termék. Illetve ha bármelyikre, akkor a barátság. A jó barátság. Ugyanaz a melegség önti el a szívemet, ha akármelyikre gondolok, csak az egyiket nem kell megetetni, csak megenni. A kutyát. Nem. A terméket. Most résen voltam. Tehát egyféle szintézisbe kell vinni a terméket a kutyával, mert elemelünk. Kutyabarátságos ez a termék.
Tantum Verde ó óóó óó, jóbarátként itt vagy mellettem. Ezt énekli belső monológként a csaj. És tessék megfigyelni, hogyan valósítják meg ezt a szintézist az alkotók úgy, hogy még a hülye is megértse. Szinte ott szintetizálnak a szemünk előtt. Mert mi van jó barátként a csaj mellett? Mindkettő. A termék és a kutya is. Közös rész. A kutya halmaz, és a termék halmaz közös része, azaz a metszete a barátság. Látod? Ott van mindkettő a zöld szőnyegen. Verde. Háttérben kanapé, vagy valami olyasmi, zöld takaróval letakarva. Verde. Van egy zöld párna is. Verde. A zöld dominál. Verde. Figyelsz ugye? Tanulsz ugye?
Ha fáj a torkom, jössz és segítesz. Ez a folytatás. Érted ugye? Folytatódik a szintetizálás, a termék megy és segít, de persze a termék nem tud menni, csak a kutya, de olyan, mint a kutya, mert jó barát, megy és segít. Szimbolice megy persze. Közben a kutya szemszögéből látjuk, amint mindenfélét hoz, meg visz a gazdájától, gazdájának. Rosszalkodik is, mert egyszer elviszi a fejhallgatót. De nem baj, mert a következő pillanatban már a terméket viszi a gazdájának, tehát itt mintegy a valóságban is egyesül a kutya a termékkel, hogy a szintézis teljes, és abszolút félreérthetetlen legyen. Igaz, ehhez a terméknek, ami eddig a heverő leányzó mellett volt látható, hirtelen a kutya szájába kellett ugrania valahogy, de hát ez bocsánatos bűn a filmes nyelvi eszközök világában, meg hát, ki veszi ezt észre. Biztos az előbb meg elvitte, de értjük mi ezt, olyan, mint a filmekben a 4 év múlva. A lényeg, hogy most a termék valóban megy és segít.
Tanulság, azért nem szabad a kedves potenciálist teljesen magára hagyni a szimbólumokkal és más efféle áttételes turpisságokkal, mert mi van, ha nem érti, hogy jön ez ide. Még a végén kutyát vesz, nem szopogató tablettát…
*******************************************************************************
Értékelés: 4,4/10 pont (ISTST szám)
A BRAND bevésése (Imprinting) – 3/10
A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) – 3/10
Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) – 6/10
A látvány (Scene) – 5/10
A technika (Technology) – 5/10