CIB reklám
*************************
Előrelépő Személyi kölcsön – 30s +++ Értékelés: 4,4/10
Aztán vannak azok a reklámok, amelyek biztos ami biztos, úgymond a lehető legalacsonyabbra lőnek, már ami a feltételezett befogadó közeg értelmi színvonalát illeti. Teszik ezt annak ellenére, hogy a befogadó közeg ilyetén módon értelmezett alsó sávjába tartozó potenciális vásárlók szinte biztosan nem potenciális vásárlók, mivel koruknál fogva de jure se vehetnék igénybe a felkínált szolgáltatást, avagy vásárolhatnák meg a vonatkozó terméket. Igen, tudom, felnőttek számára is készülhet gyerekmesébe illő elemeket tartalmazó film, tehát ettől még nem feltétlenül lesz egy reklámfilm debil. Csak jó esély van rá…
***************
***************
Szervusztok gyerekek! Én vagyok a hosszúszakállú bankbácsi, és a cukiság faktorcégtől jövök. Ma én fogok nektek egy mesét faktorálni. (szatíra író tanulóknak – továbbiakban szatírtan: vedd észre a pénzügyi kifejezésekkel történő nyelvi játékot, úgyis mint humort expresszionáló projekciót) Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy házban egy kutyus és egy cicus. Nagyon szerették egymást, hírét sem hallották az úgynevezett kutya-macska barátságnak, ami pont a barátság ellenkezőjét jelenti, ha nem tudnátok. (szatírtan: különösen humoros, ha egy kicsit lenézzük a kedves olvasót, mintegy pajkosan beszólunk nekik, úgysem tudnak hirtelen pofán vágni) Egy nap, a kutyus éppen a Nagy testű kutya című könyvet olvasgatta a szőnyegen ülve, miközben cicabarátja az asztalon heverve a Halfalatok című gasztróújságot tanulmányozta. Ki ki az érdeklődési körének megfelelően. A kedvenc játékaik is ott voltak körülöttük, mert a gondos kreatív bácsik abszolút tudják, hogyan kell egy sztereotípiát részletgazdaggá tenni. (szatírtan: vedd észre, itt a tényleges gyermekek számára emészthetetlen, undigesztív szavak használatával jelezzük, ez a mese valójában a felnőtteknek szól, és éppen ez a kontradikció kauzálja a tolerálhatatlan nevetőgörcsöt)
De hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, a kutyus pillantása hirtelen egy napilap, vagy hetilap nyitott oldalára esett, ahol éppen a nevezett bank egy hirdetése volt olvasható. A kutyus vaslogikával a következő megállapítást tette ekkor a cicához fordulva: „Nézd csak, lehet, hogy a gazdiék kölcsönt igényeltek a CIB-től”. A cica rögtön találgatni kezd a kölcsön célját illetően: „Talán új fürdőszoba lesz belőle. Apropó, majd néha te is igénybe vehetnéd.” Igen gyerekek, ti is biztosan tudjátok, különösen az ilyen finnyás, arisztokratikus perzsa cicák bizony nagyon kényesek a tisztaságra, naponta többször is gondosan végig nyalogatják magukat, nem úgy, mint a kutyus, aki sokszor bizony elég büdi. Például előszeretettel eszi meg más állatok kakáját, vagy hemperedik bele. Ezt nem tudtátok gyerekek? Hát most megtanultátok. (szatírtan: a felnőttmese műfajában az úgynevezett gonosz mese különösen, mondhatni excepcionálisan viccesnek hat) A kutyusnak persze további ötletei vannak a hitel elköltésére vonatkozóan, nevezetesen szerinte utazásra költik, és viszik őt is. Közben nem veszik észre, hogy az ablakon valahogy olyan furcsán ferdén áll a redőny, valami nincs rendben a redőny körül, vagyis a helyes tipp minden bizonnyal egy új redőny lehetne. Sajnos ezt a mi kedves állatkáink nem veszik észre. Így történhet, hogy a cica a nyelvtanulási tippel jön elő, miközben amolyan cicásan ledobja a polcról az olasz-magyar szótárt. Még azt is mondja a cica, hogy végre megértenének. Már ha a kölcsönt például nyelvtanulásra fordítanák. Cica nyelvtanulásra ezek szerint. Vagy talán a cica olaszul tud csak beszélni. De akkor hogy beszél a kutyával? Talán mindketten olaszul beszélnek, csak szinkronizálva van ez a film. Volt ez a film. Ez a mese. (szatírtan: vedd észre, hogy közben észrevétlenül áttértünk a múlt időről a jelenidőre, mert viccesen elfelejtettük, hogy most mesélünk a gyerekeknek, de nem baj, mert ennek a zavarodottságnak, és következetlenségnek az ábrázolása szintén vicces, úgy néz ki, mintha szándékosan követtük volna el. Ezt nevezzük intencionális komitmentnek. Vizsga tétel lesz.)
Na de száz szónak is egy a vége gyerekek, egyszer csak valahonnan felülről megszólalt egy hang, és megnyugtatta a cicust és a kutyust, akik egész idáig azt hitték, hogy valaki majd előírja nekik, vagy a gazdiéknak, hogy mire szabad elkölteni ezt a hitelt, de nem. Tudom eddig erről nem volt szó, hogy azt hitték, de most, hogy ideértem a mesélésben, most már tudjuk, hogy azt hitték, mi több, most már tudjuk, hogy ti gyerekek, és mi felnőttek is azt hittük. „Nem mondjuk meg mire költse, Ön tudja, mi a fontos.” És lám, senkinek sem lett igaza, cicusnak se, kutyusnak se, nekünk se, mert ablakcsere lett, ami a cicus szerint de uncsi. Folyton csak ez az ablakcsere. Így hát a cicus és a kutyus a továbbiakban boldogan éltek, amíg meg nem haltak, és amíg az ásó, a kapa, meg a nagyharang el nem választotta őket. Itt a vége, fuss el véle! (szatírtan: jó, ha a szatíránkat valamilyen konfúz szöveggel termináljuk, inklúdálva esszenciálisan random invencionált halandzsa idegen kifejezésekkel, mert az nagyon vicces. Szerintem.) Szerintük meg ez a reklám…
*******************************************************************************
Értékelés: 4,4/10 pont (ISTST szám)
A BRAND bevésése (Imprinting) – 3/10
A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) – 2/10
Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) – 5/10
A látvány (Scene) – 6/10
A technika (Technology) – 6/10