BALATON szelet reklám
*************************
- BALATON szelet csokoládés töltött ostya – 30s +++ Értékelés: 4,8/10
Aztán vannak azok a reklámok, amelyek ugyanolyanok, mint amilyenek régen voltak, illetve kicsit mások, de a koncepciójuk kőbe van vésve, és hosszú évek alatt sem változik. Nyilván, mert töretlen a siker, vagy mert vélhetőleg reklámmal, vagy anélkül is fogy a termék, hisz maga a termék is ősrégi, vagyis retró. Mindenki ismeri, és aki szereti, eszi, issza, fogyasztja. Oké, azért a terméken is meg kellett ejteni egy kis ráncfelvarrást, de a lényege ugyanaz. Maradhat tehát ugyanaz a koncepció. Mert egy új koncepciót nem adnak ám ingyen…
***************
***************
Esetünkben is megfigyelhetjük, ha megtekintjük e korabeli változatot, a koncepció mit sem változott, még a szlogen is maradt. Ilyen egyszerű! Mármint hogy ez a szlogen. Akkor is ez volt, most is ez. Mintegy 7 évvel ezelőtti a szlogen legalább, és azóta is él, virul. És azóta se értem, mi ilyen egyszerű. De most megfejtem, ha addig élek is.
Csávógyerek most is a laptopját bámulja, ahol jön az üzenet, este valami? Mármint hogy csinálunk-e valamit este? Úgy nézem, ezt Kobra kérdezi, és nem Nóri, nem cicaputty, nem Judit, nem Javíto, nem Pati és nem Lilla. Pedig cicák vannak a képernyőn, úgyhogy ha következetesek lennénk, akkor a cicaputty kéne legyen a cset partner. Nem? Nahát micsoda melléfogás! De mindegy is, mert jönnek a különböző karakterek. Én tudom, te egyből rájöttél, ezek mind az ő saját különféle attitűdjei, vagy személyiség jegyei, vagyis mindegyik ő maga, de nekem azért meg kellett néznem párszor, hogy leessen. Oké, majd kezeltetem magam a pszichológusommal, vagy a gyógyszerészemmel, de addig is mondd már meg, mi az a zuzu? Ami jó lesz majd. Gondolom valami diszkó izé, attól jár vitustáncot ez a karakter. Aztán van itt egy lusta, tohonya verzió, aki nem akar felöltözni, meg egy jól öltözött figura, aki szerint ott a helyünk, te is tudod. Várjál, azt hiszem értem. Ők képviselik, azaz szimbolizálják az est eltöltésének különböző lehetőségeit. Lehet itthon maradni lustálkodva, lehet örjöngősre venni a figurát, lehet menni valami decens helyre, lehet megint csak otthon maradni és vizsgára tanulni, lehet menni a helyre, ahol Anna is ott lesz, akibe nyilván szerelmesek vagyunk, és hülye frizuránk lesz tőle, és akkor ezek a lehetőségek mind egyszerre vannak jelen a fejünkben, és egyszerre beszélnek, és akkor nagy a zűrzavar. Jaj, jaj, most mi lesz, hogyan is döntsünk? Ez a kérdés nincs explicite feltéve, csak mintegy bele implikálódik indirekte a fejünkbe a fentebb látott képi megoldások hatására.
És ekkor hirtelen az alapfigura beleharap egy szelet termékbe. Ettől az összes alternatív figura egyenként különböző színű köddé válva eltűnik. Balaton! Ilyen egyszerű! De most akkor voltaképp mi történt? Csak enni kell egy terméket, és máris nem kell dönteni? Eltűnnek a kínzó alternatívák, és maradunk, ahol vagyunk? Se buli, se Anna? Tehát mondjuk a termék elfogyasztása leszedál minket, és innentől kezdve nem érdekel mit is lehetne csinálni az este? Nyilván egész este terméket fogunk enni, mert ez a jó választás. Vagyis a terméket választottuk az összes egyéb lehetőség közül. Se tanulás, se valódi emberek közé menés. Nem fogunk tehát csinálni semmit, csak bambán bámulunk majd magunk elé a terméket majszolva. Na, most látom, az is oda van írva, hogy túl sokat agyalsz? Bonts egy BALATON-t! Mondom, elkábít, együgyűvé tesz, innentől kezdve semmi nem érdekel. Ne agyaljá má! Az árt.
Na jó, akkor most próbáljunk jóindulatúan viszonyulni a dologhoz. Szóval talán azt üzeni, nyugodj le, gondolj át mindent szépen alaposan, és ki fogod találni a helyes megoldást. Nem fognak az alternatívák egyszerre beszélni a fejedben, hanem mindegyiket nyugodtan megvizsgálhatod, és dönthetsz a most neked leginkább megfelelő mellett. Na ehhez a lenyugváshoz segít hozzá a termék, csak ülj le egy pillanatra, egyél egy terméket, amely olyan finom, hogy egyből kisimítja gondterhelt homlokodon a ráncokat. Ellazulsz, béke és nyugalom száll meg, világlátásod józanul egyszerűvé válik, a problémák mintegy maguktól megoldódnak, rendeződnek. Érted? Értem?
Na most nekem ehhez az értelmezéshez többször meg kellett néznem az alkotást, először vettem azt az akadályt, hogy itt mindegyik figura ő maga, aztán rájöttem, mi ilyen egyszerű. Lásd előző bekezdés. Már ha helyes a megfejtésem. Bevallom, nekem ehhez 30 másodperc kevés volt. Nekem az kellet volna, hogy ideges vagy? Egyél egy ilyet, lenyugszol. És egy kis megfelelő képi aláfestés. Egyszerű ember vagyok én, legalábbis 30 másodperc erejéig…
*******************************************************************************
Értékelés: 4,8/10 pont (ISTST szám)
A BRAND bevésése (Imprinting) – 3/10
A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) – 4/10
Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) – 6/10
A látvány (Scene) – 5/10
A technika (Technology) – 6/10