Burger King reklám
*************************
BURGER KING double chili cheese burger – 20s +++ Értékelés: 4,6/10
Vannak ilyen kedves kis jópofaságok, apró vidám pillanatok, mosolygós hangulatok típusú reklámok, néhány másodpercesek, felvillan egy vidám helyzet, egy kedélyes pillanat, néhány jókedvű, laza figura, esetleg állat, vagy növény, vagy tárgy, vagy fogalom, vagy akármi, és valahogy használják a terméket. Na persze valamely terméksajátosság, megkülönböztető termékjegy azért látszódjon, mert különben minek. Vagy csak a hangulat, az is elég. Ha felkened magadra, ha beveszed, ha ráülsz, ha megveszed, ha megeszed, elmegy az eszed. Ilyen jó lesz a hangulatod…
***************
***************
Joci és Laci szakipari munkások reggel tízre már egy egész napot ledolgoztak, ezért megjutalmazván magukat, beülnek a nevezet gyorséteremlánc egyik egységébe, és esznek az új termékből, amely chilipaprikát is tartalmaz, vagyis vélhetőleg csípős. Nagyon jó hangulatban vannak ezért, fel is tettek a fejükre olyan papírkoronát, amit az ilyen gyorsétteremláncokban az idióta vendégeknek osztogatnak, hogy olyan bulisan érezzék magukat. Persze inkább csak a gyerekeknek való, de tök jópofa, hogy Joci és Laci, akik felnőttek, jópofán, lazán és szellemesen gyerekeskednek egy kicsit ily módon is.
De mitől is ilyen vidám és felszabadult Joci és Laci? Melyik sztereotípia hangolta fel őket ennyire? Hát az, hogy reggel tízre már egy egész napot ledolgoztak, dolgozni pedig nem jó, tehát a nemdolgozás jó, és annak örülni kell. Továbbá, ha reggel tízre le lehetett dolgozni az egész napot, akkor ugye ott valami nem stimmel, de hát ilyenek ezek a szakipari munkások, ott lógnak, ahol tudnak, de legalább a magyarok biztosan ilyenek. Ezen sztereotípiáknak örül tehát ennyire Laci és Joci.
Na de miért örül ezeken túlmenően magának a terméknek is Joci és Laci? Madár vagyok én, hogy játék burgert egyek, nem Joci? Kérdezi Laci. Már úgy értve, hogy ez bizony egy csípős burger itten, felnőtt, igazi férfinak való, nem úgy, mint a nem csípős, az gyereknek való, mint az a papírkorona a fejükön, ami most csak játékból van a fejükön, mert az vicces a komoly erős felnőtt férfiak fején, akik talán már be is vannak nyomva egy picit így tíz óra felé, mert ez is egy sztereotípia a magyar szakipari munkásokra vonatkozóan.
Na de valójában milyen célcsoportszerkezet jelenhetett meg az alkotók előtt, midőn is ezen a munkán dolgoztak? Mondjuk mindenki, aki szereti az erőset. Szerintem senki sem szereti az erőset. Mert az csíp. Én is csak azért szeretem, mert szeretem, ha csíp. Mert azt is lehet sokféleképpen, változatosabbá teszi az adott ételt, ezért nagyon sokan szeretik. Igen, észrevettem az önellentmondást. Kreatívnak készülök. Szóval annak, aki szereti az erőset, ez információ közlés, hogy most itt is van ilyen. A sztereotip szakipari munkások között viszont ez a gyerek-felnőtt, erős férfi kivagyiságos dolog is lehet hívóerő, nem tagadom, mondják is egymásközt, ki mennyire erősen szereti az akármit, folyik a licitálás. És naná, hogy ilyet rendel az egész brigád, hisz csak 590 Ft. A king hetek alatt. Utána kicsit drágább lesz, de addigra függővé válsz, úgyhogy akár rabolni is fogsz érte. Ez nincs benne a reklámban.
Igazi férfimunka. Ezt mondja a szlogen bácsi. És mikorra már ezt mondja, elfelejtjük az összes apró zavaró tényezőt, hogy például ezek itten éppen napot lopnak a nevezett étteremlámcban, és gyere te is napot lopni, ha éppen nincs jobb dolgod, nálunk jól lehet, hanem csak átadod magad a vidám hangulatnak, a két jópofa színész játékának, és kedvet kapsz egy ilyen hamburger arcodba való továbbításához. Gyengébb idegzetűek tán még kacagnak is a jó poénon. Poénokon. Helyzetkomikumon.
Egyedül csak én szomorkodom ezen a sivár, kopár reklámvilágon, ahol minden csillogás talmi, mint a cirkuszban. Nem tudom, most ilyen depis hangulatba keveredtem. Pedig általában szeretem a reklámhazugságokat, lassan ki is dolgozok majd egy reklámhazugság mértékegységet, hogy objektíven lehessen összemérni az egyes darabokat. Egyébként ebben a reklámban magáról a termékről nem hazudnak, szerintem nekem is ízlene, és vélhetőleg tényleg csíp. Úgyhogy én most felkerekedem, és végig járom az összes pesti vonatkozó gyorséttermet egészen addig, amíg meg nem találom Jocit és Lacit, a két vidám szakipari lógós munkást, és megpróbálok összebarátkozni velük, mert ha – és itt most egy aranyigazság következik – sztereotipiával barátkozol, soha sem leszel magányos…
*******************************************************************************
Értékelés: 4,6/10 pont (ISTST szám)
A BRAND bevésése (Imprinting) – 6/10
A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) – 3/10
Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) – 6/10
A látvány (Scene) – 4/10
A technika (Technology) – 4/10