*************************
Közérdekű közlemény - Magyar Rákellenes Liga ? 30s +++
Hát barátom, ez nem semmi. Úgy tűnik, az eddigi hasonló tárgyú felhívásokat nem találták elég ütősnek a döntésért felelős emberek ott a Ligánál, vagy esetleg túlságosan is optimizmust sugárzónak vélték ahhoz, hogy kellő hatást gyakoroljanak a befogadókra. Mert ugyebár a magyar alapvetően egy pesszimista nép, hát beszéljünk az ő nyelvükön.
***************
***************
Eddig például egy mosolygós, egészséges kisfiút láthattunk, aki megköszönte a segítséget, amivel gyógyulásához hozzájárultak az adományozók. És láttunk fényképet róla, milyen volt betegen. Előtte, utána. Hogy érdemes adni, mert e betegség korántsem mindig legyőzhetetlen. Sőt. Ez a fajtája például inkább legyőzhető. Sugároztuk az optimizmust.
És most tessék mondani mi történt? Nem teljesült a bevételi terv? Vagy idomulunk az ebben az országban úgyis minden szar közhangulathoz, mutassunk tehát valami jó depiset, hiszen a derűsebb témákra már fel sem kapják fejüket az emberek, vagy ha mégis, úgysem hiszik el? Sokkolunk, sokkolgatunk?
Kedves anyuka gratulálunk, a castingon egyértelműen az ön kislányára esett a választásunk. És tessék mondani, mit kell majd a kislányomnak csinálni? Ó nagyon egyszerű, ne tessék aggódni. Először csak futkározik szép fehér ruhában egy temetőben, majd betesszük egy üvegkoporsóba, és leeresztjük a sírba. Ugye tud a kislány nyugodtan feküdni becsukott szemmel pár percig? Higgye el, nagyon szépen megkomponált látvány lesz, büszke lesz rá.
És ez az anyuka, és apuka úgy tűnik, tényleg büszke volt rá. Azóta is, valahányszor látják kislányukat sírba szállni, a meghatottságtól mindig könny szökik a szemükbe. Már szóltak is mindenkinek a rokonságból meg a baráti körből, no meg a munkahelyen is, hogy figyeljék a tévét, ugye milyen szép az üvegkoporsóban Erzsike (vagy ahogy hívják).
Persze lehet, igazuk van az alkotóknak. Az egészséges kisfiú, az egy happyend, a dolog el van intézve, nagyon örülünk, nem kell ide már adomány. Igaz, a halott kislánynak sem. De ebben az esetben mégis csak egy rossz érzés marad a gyomrunkban, a mi gyerekünkkel is megtörténhet rossz érzése, a tehetetlenség rossz érzése, azaz várjunk csak! Legalább anyagilag tehetünk valamit! Teszünk, és lám, máris oldódik a rossz érzés. Ugye eltaláltam a feltételezett befogadói személyiség modellt?
De ennél van rosszabb is. Itt vagyok például én, úgyis mint magyar ember, és azonnal elkezdek mindenféle negatív feltételezésekbe bocsátkozni. Mondjuk azt hiszem, hogy a fentebb már említett nem teljesülő bevételi terv hatására mondta azt a főnök, hogy gyerekek, ide valami durvább kell. Valami sokkolóan ütős. Valami ütősen sokkoló. És akkor ez nekem már nem szimpatikus. És akkor nem akarok pénzt adni ezeknek. Nem ezeknek akarok pénzt adni. Jó lehet, egyszerűen csak ügynökséget váltottak, és volt egy kis ügyetlenkedés. Egy kis pénzbe is került. Ami, mint tudjuk, ez esetben inkább máshova kellett volna.
De a szülőket tényleg nem értem. Már a koporsós kislányéit. Vagy van az a pénz?
*******************************************************************************
{mxc}