CCC reklám
*************************
– 30s +++ Értékelés: 5,0/10
Aztán vannak azok a reklámok, amelyek úgymond adnak a művészetnek. Igen, ahogy arról már korábban is beszéltünk, ha ló nincs, jó a szamár is, vagyis ha nincs módunk legalább egy kisfilm keretein belül bemutatni filmrendezői képességeinket, hát tegyük ezt egy még kisebb filmben, amit úgy hívnak, reklámfilm. Persze most nem magamra gondolok, ez nem az én személyes dilemmám, és vélhetőleg nem is a széles nagyközönségé, hacsak a máshogy szárnyalni nem tudó filmes alkotók művei feletti „mi is ez” típusú töprengést nem veszem ide…
***************
***************
Megy a fiatal jónő a városi forgatagban, és vele szemben jön hátrafelé egy jópasi a városi forgatagban. Pont egymáshoz illenek méretben, korban, külsőben, belsőben, menőben, jövőben… azaz a jövőben majd történni fog valami, de erről majd később. Ugyanez elmondható a cipőikről is, mi több, indulásképpen a női cipő rá is lép a férficipőre. Azért lép rá, mert összeütközik a két ember, ugye mivel a férfi valamiért hátrafelé megy, és mindenfélék leesnek, ami okán mindketten aláereszkednek járdaszintre, és egymásra néznek. Azonnal látják, ők egy álompár.
Innentől kezdve gyorsan peregnek az események, a pár, és a két pár másmilyen cipő találkozik valami hídfélén, randevú, majd ádáz veszekedés, nyilván később. Izgalmas kapcsolat. Pillantás az esőben ázó újabb cipőkollekcióra. Majd béke megint és szex, ezt annyira nem látjuk részletesen, csak filmnyelvi utalás során, és aláhulló újabb alkalmi női cipők révén. Ha jól látom férficipő ekkor nem hull alá. A szex olyannyira sikeres volt, hogy a következő snittben már egy hatévesforma kislánynak örülhet az álompár. És itt is van egy villanás talán női és gyerekcipő, de ebben nem vagyok biztos.
És íme, a végére értjük meg a dramaturgiát, hisz megint a nyitó jelenet folytatódik a járdaszinten, vagyis egy lehetséges jövőt láthattunk ebben a keretes történetben. Ugyanis most még elválik a két cipő egymástól. De a jónő visszanéz, csábosan mosolyog, és narrál egyet. Azt mondja, én tudom, hova megyek, és te? CCC. Megyek, hogy többet érjek el. Ezt mondja, bár nem vagyok biztos benne, a CCC-től kezdve is ő mondja-e, mert kissé más a hangszíne, de ez mindegy is.
Kérdeznénk persze, na de hogy kerül a csizma… a cipő az asztalra? Hát úgy, hogy mindenki tudja, ez a cég cipős, meg táskás, ráadásul, nem is akármilyen cipős, meg táskás, hanem minőségi, nehogy már erről kéne neked beszélni. Vagyis nem kell itten szájbarágósdit játszani. Neked most itt arról kell beszélni, hogy harmónia, szépség, finom elegancia, exkluzivitás, esetleg luxus, szóval valamiféle A kategória. Nem ám, hogy majd egy C kategóriás reklámban fogom neked mutogatni a rendezői oroszlánkörmeimet, amelyek itt ráadásul különösen ápoltak. És ekképpen a cipő, mint olyan akár lehet csak nagyon rövid ideig megmutatkozó mellékszereplő is, így válva mégis főszereplővé, mert tudjuk, ő a főszereplő. Mert tudjuk. Tudjátok. Mondjuk nekem nem ugrott be rögtön, mert nem emlékeztem, pontosan mit is forgalmaz ez a cég, de vélhetőleg a célcsoport tagságim nem is ide szól. De éppen elegen vagytok idetartozók, hogy hajtsátok a hasznot a hirdetőnek, és a hirdetést készítőknek. Hajtsátok, nem baj, hajtós világban élünk, ez a normális, nem azért mondom.
Mondjuk abszolút üdvözlendő, hogy itt a nő tudja, hova megy, naná, mert divatról van szó, na jó, nem csak arról, hanem családalapításról is, ami persze megint egy sztereotípia, hogy a nők mi másra is gondolhatnak azonnal már a kezdettől fogva egy kapcsolatban, na jó… izé… akkor mi is üdvözlendő? Na jó, erről majd máskor. Menni viszont főleg cipőben szokás, vagyis a szöveg utalhat a cipőboltba történő menésre is, illetve úgy az egész életstílusra is, mint célra, ahol szép, elegáns, és drága cipőket tudsz venni, és cipőkben tudsz menni. Mert akarsz olyan lenni te is, mint ezek a fiatalok a gusztusos cipőikben. Főleg fiatal, én legalábbis. Igazán nevelő, inspiratív reklám ez.
Ami pedig a rendezői oroszlánkörmeidet illeti, most olyannak tűnsz nekem, mint a lazacsávó a 12 éves Suzukiban, ez van most gyerekek, de látjátok hogy vezetek? Stílusosan, sportosan, fél kezem pihen csak a kormány tetején, a másik elegánsan kilóg az ablakon, dübörög a tuc-tuc zene, különben is, ez nem az én kocsim, a haveré, csak elvittem egy körre brahiból, átélni a régi feelinget…
*******************************************************************************
Értékelés: 5,0/10 pont (ISTST szám)
A BRAND bevésése (Imprinting) – 3/10
A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) – 4/10
Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) – 6/10
A látvány (Scene) – 7/10
A technika (Technology) – 5/10