Deichmann reklám
*************************
Deichmann snicker cipők – 25s +++ Értékelés: 4,4/10
Igen, ez is egy olyan feeling reklám. Amikor kellemes érzésekbe burkoljuk a kedves rétegnézőt, és így tesszük vonzóvá az eladni kívánt terméket, bármi is legyen az. Persze nem árt, ha a kellemes érzéseknek némi közük van az adott termékcsaládhoz, tehát például ha cipőről van szó, nem árt, ha cipőt is mutatunk a kellemességek közepette. És ha ez még a reklámozandó márka is, az szinte telitalálat! Jogos, hisz cipőben már nem a cipőség a lényeg, abban már túl sok újat nem lehet kreálni, hanem a forma, a stílus, ilyesmi. A cipők manapság műalkotások. A festmény az fehér vászonra felhordott színek. Tök egyformák. Na de… szóval értik…
***************
***************
Fiatal férfi vereget hátba egy másik fiatal férfit az ivóban, vagy nem is, hanem egy olyan amerikai stílusú gyorskajáldában, és közben az van írva és mondva, hogy mert az emlékeket nem lehet beárazni. Pontosabban úgy hogy MERT az emlékeket nem lehet beárazni. Ezen picit elgondolkodtam, és bevallom, nem is tudom igazán megfejteni. Már hogy miért e kiemelés. Nem tudom megtippelni, mit mondhatott a kreatív a brainstorming megbeszélésen ez ügyben. Biztos valami mély okosságot, tanúbizonyságot téve arról, mennyire tudja mi az a vásárlói insight. Én például egyáltalán nem tudom mi az. Talán azt mondhatta, az első képkockákkal kérdéseket teszünk fel, amelyek kínzóan ott lebegnek a levegőben, és ezeket nagyon erőteljesen kell lecsapni, mintegy bele kell égetni a választ a néző lelkébe, tehát az az első kiemelt szó a kalapács feje. Üt. Marhaság? Na jó, ha neked van jobb ötleted, szólj.
És egyáltalán, mi az, illetve hogy jön ide, miszerint az emlékeket nem lehet beárazni? Ja, tényleg. Mert minden pénzt megérnek a jó emlékek. Lám a két régi cimbora is hogy örömködik ott a kajáldában. És tudod amikor a Jocó… nyilván ilyeneket mondanak egymásnak. Pontosabban nyilván olyanokat, hogy amikor a Jocó az ilyen cipőjében, akkor mindannyiunknak azonnal ilyen cipő kellett. Emlékszel? Ezt persze nem mondják itt ki, de nyilván. Vagy ez is marhaság? Én csak próbálom kötni valahogy a termékhez.
És már látjuk is, mi a fenét csináltak ezek a nem beárazható emlékeik szerint. Nevezetesen volt nekik egy ilyen cipőt viselő együttesük, amellyel háztetőkön zenéltek őrjöngős zenét. És ekkor csap minket mellbe a második kalapácsütés, amely így szól: MERT a márkáink önmagukért beszélnek. Ez ugye valami olyasmit jelent, hogy nem kell ide különösebb méltatás, nem kell ide a jó tulajdonságok kiemelése, összehasonlítása más hasonló termékekkel, elég ide a puszta ígéret, meg fogod látni, ha megveszed, ha viseled, soha nem akarsz majd ennél jobbat. Vagyis önmagáért beszél. Ha elhiszed.
És van már nekünk két MERT-el kezdődő mondatunk. Alakul. Talán már neked is kezd összeállni. MERT, MERT, MERT. MERT a harmadik mondat azt mondja: MERT szeretjük a cipőket. Jelmondatok. Szlogenek. Hitvallás. És azt a szót kell kiemelni, ami a legjellemzőbb. Nyilván.
Egy cég, amely cipőket is gyárt, szereti a saját termékeit. Feeling. Egy olyan gyártó ajánlja neked a cipőket, amely szeretettel készíti őket. Nemcsak úgy tessék-lássék, muszájból, kelletlenül. Büszke arra, amit csinál. Szereti azt, amiből megél. Te például ott robotolsz a hivatalban, minden nap hányingerrel mész be, alig várod a munkaidő végét, itt viszont a munkások, talán nem mindegyik, de sokan, szeretik a cipőket. Talán a harisnyákat is. Meg a különféle női fehérneműket. Szagolgatni, csókolgatni. Meg… ja, elnézést, csak erről a szeretjük a cipőket dologról valahogy ilyesmi jutott az eszembe. De a világért sem állítom, hogy ez egy ügyetlen mondat, különben is kellett egy harmadik MERT.
Ejnye, hát nem látod? Itt arról van szó koncepciólag, hogy kvázi a márka végigkíséri az életedet, így a fiatalságodat is, úgyhogy ha meglátsz egy ilyen cipőt, emlékek özöne rohan meg, amiket ugyebár nem lehet beárazni. Azokat nem lehet, de a cipőket igen. Pontosabban mivel a cipők maguk az emlékek, amiket nem lehet beárazni, azért nehogy már azon akadj ki, mennyibe kerül egy adott pár ezekből az emlékekből. Hisz voltaképp emléket veszel. Na végre, így a végére megértetted. Nagyon szomorú. Ugyanis a többségnek azonnal átjön a 25 másodperc alatt, amiképp ezt nyilván a fókuszcsoport vizsgálatok is igazolták.
Most mondjam azt, hogy teszek rá? (Nem akartam azt írni, hogy leszarom.)
*******************************************************************************
Értékelés: 4,4/10 pont (ISTST szám)
A BRAND bevésése (Imprinting) – 4/10
A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) – 4/10
Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) – 5/10
A látvány (Scene) – 4/10
A technika (Technology) – 5/10
{mxc}