foodora reklám

*************************

– 45s +++ Értékelés: 4,0/10

Félreértés ne essék, én tudom, ezek az írások szubjektívek, egymagam nem vagyok egy reprezentatív kontrollcsoport, de ez miben sem akadályoz meg engem ezen kis remekművekkel kapcsolatos véleményem megformálásában és közzétételében. Úgy kell nektek. Már ha elolvassátok. Meg nekem is úgy kell. Szóval ne vedd kinyilatkoztatásnak az itt leírtakat, vagy ha tetszik, hát vedd, szeretem, ha istennek néznek. Bocs, ez csak úgy kikívánkozott belőlem. Már csak azért sem lehetek isten, mert tökre nem értem ezt a reklámot sem…

***************

***************

Valamilyen, leginkább színháznak látszó szép teremben valamilyen előadás zajlik. Talán TED, vagy valami ahhoz hasonló. Vagy Vidám vasárnap, estleg más szektaszerű rendezvény. Mindenesetre a terem tele van. A színpadon egy férfi áll, aki egyszer csak ezt szólja: Miért nem tudunk felszabadultan élni? Nehéz filozofikus kérdés, rendkívül szerteágazó társadalomtudományi kutatásokat igénylő terület. Azonnal kíváncsivá tesz bennünket nézőket, várjuk erősen a választ akárcsak egy feloldozást.

A válasz nem várat magára sokáig, a jóember rámutat egy háta mögötti kivetített képre, amelyen feltartott mutatóujjú emberek állnak hárman, mondjuk egy szülőpáros, és egy nagymama, nekem legalábbis annak tűnnek. Mind fenyegető pozícióban. És egy nagy felirat a fenyegető pozícióhoz: Mert azt mondtam! Hát ezért – mondja az előadó. Aha. Mert a nagyanyám azt mondta. Mert valakik azt mondták. Szóval nem volna szabad azt mondani. Gondolom nekem se. Ezért nem tudok felszabadultan élni, mert állandóan egymásnak azt mondjuk. Nyilván abba kéne hagyni. Stop it! Vagyis a megoldás, ne mondjuk. Gondolom. Ilyen egyszerű.

És a hogyanra most jön a válasz, tessék figyelni, hisz ezért vagyunk itt. Nyilván az előadó most fog rátérni. De ekkor megjelenik egy biciklis futár a nézőtéren. Ne csodálkozz, életszerű, te is rendeltél már ételt egy operaelőadás második felvonása alatt mondjuk. Nem? Jelez is a mi főszereplő hölgyünk, ide, ide kérem. A nézők sem lepődnek meg túlságosan, mindennapos jelenet ez a különféle előadások közben. De úgy tűnik, az előadó még nemigen látott ilyet, össze is vonja a szemöldökét és megkérdezi: De hát miért? Gondolom miért ilyen pofátlan, senkire sem tekintettel lévő önző dög a kishölgy, hogy ilyet meg mer tenni? A hölgy végtelen arroganciával, ártatlanul tágra nyílt szemekkel az előadó arcába köpi a választ: Mert jólesik? Vagyis bármit megtehetek tekintet nélkül másokra, ha nekem jólesik. És igaza van! Hisz a nézők nagy lelkesen megtapsolják, legközelebb nyilván sokan fogják követni mert le a társadalmi konvenciókkal és éljünk felszabadultan! Bátran szarjuk le a többi embert, cserébe ők is leszarhatnak engem. Ez egy ilyen kis anarchista reklám. Túl toltam? Anarchista vagyok, azt tolok túl, amit akarok és kész.

Az előadásnak vége is, mindenki ünnepli az anarchista csajt, aki ily módon új irányt adott mindannyiunk életének, életvezetésünk mikéntjének. És további helyszíneket látunk, ahol éppen megvilágosulnak az emberek mindőnis meghallják az új mantrát, az új megváltó kinyilatkoztatását, és így e szavak úgy lebegnek az emberi lelkek felett, mint isten lelke lebegett vala a vizek felett a teremtés kezdetekor. Ámen. Meg is hívják az isteni hölgyet a Jóreggelt showba, szóval világhíres lesz.

Különösen tetszik az a nyilvánvalóan boldogtalan család, akik éppen egy dúsan megrakott asztalnál étkeznek, amikor a tévéből eléri őket a kinyilatkoztatás, ez hogy mert jólesik, úgyhogy a családfő azonnal mobilt ragad, félre a házikoszttal jöjjön inkább a finom junk food, a pizza, amelyet az itt reklámozott cég örömmel és készségesen gyorsan ki is szállít. És a családra ráragyog a fény. Egy úriember is egy vendéglőben undorral eltolja magától a fine dining polipos kaját, de ugyanazt betéve egy rozoga szendvicsbe már boldogan megeszi miután rendelt a szóban forgó cégtől. Szóval odarendelt az étterembe két szelet kenyeret? Zseniális. Ez is rettenetesen életszerű. De esznek itt még a szaunában, a pop koncerten, esznek, mert jólesik éppen ott, éppen akkor. Mert ez a cég bármikor, és bárhova, ne érezd magad korlátozva, élj felszabadultan!

Vigyázat, ez az egész nyilván humor, és nem irónia, hisz az irónia erős kritikai éllel bír, és az itt szóba se jöhet ugyebár. Értem én a humort, csak a hülye humort nem szeretem, amely úgymond keserű szájízt is hagy maga után, mint például a tortadobálós burleszk jelenetek, különösen, ha éhesen nézem.

Hát ezt nagyon éhesen néztem…

*******************************************************************************

Értékelés: 4,0/10 pont (ISTST szám)

A BRAND bevésése (Imprinting) – 3/10

A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) – 2/10

Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) – 5/10

A látvány (Scene) – 5/10

A technika (Technology) – 5/10