A kutyám ül a székben
A kerti székben,
Azt tettük ki neki.
Ül és gondolkodik.
Mi mást tehetne,
Elméletben elmehetne,
De bezárja őt
Az evolúció.
Az Istenre vár.
S az Isten neki én vagyok.
Én vagyok neki a szemhatár,
Az örökké való,
A holnap enni adó,
Én vagyok.
Én Isten vagyok!
Ilyenformán…
Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.