Soproni sör reklám
*************************
– 20s +++ Értékelés: 3,6/10
Igen, megint egy Soproni, de most más jut róla az eszembe. Ha ugyanaz jutna, mint az előző Soproninál, akkor pont idemásoltam volna az előző kritikát, az meg már hogy nézne ki. Azért is érdekes újból és újból megnézni ugyanannak a márkának az újabb és újabb reklámjait, mert nyomon követhetjük azt a kínos próbálkozást, ahogy a kedves reklámalkotók újat szeretnének mondani ugyanarról a márkáról, vagy máshogy szeretnék felhívni a figyelmet ugyanarra a márkára. Mert változni muszáj, ugyanazt az ötletet nem lehet többször eladni. Vagy mégis?
***************
***************
Te például melyik sört iszod, és mikor? Én azt, vagy azokat, amelyek ízlenek, és akkor, amikor megkívánom. Hogy mikor kívánom meg? Nem tudom. Persze lehetne statisztikát készíteni, jellemzően mikor kívánom meg, és minden bizonnyal vezetnének az olyan helyzetek, amikor szomjas vagyok, és/vagy nagyon meleg van, esetleg amikor jó társaságban vagyok, meccset nézek, vagy egyebet, vagy mit tudom én, most nem gyötröm magam ezzel. Nyilván nem így tesznek a kreatívok, mert pont ezzel gyötrik magukat, nem mással. Abban biztos vagyok, nem éppen a leghülyébb állapotaim indikálják a sörivásomat. Bár még az is lehet.
Mit tehet hát ilyenkor a reklámszerző? Geg, geg, geg. Legyünk nagyon viccesek. A következő spotban pedig megint. Mindig máshogy legyünk viccesek, akkor az új ötletnek számít, noha a valós, vagy vélt hatásmechanizmus ugyanaz. Felderül majd a kedves potenciális a márka láttán, jó kedve lesz, pontosan nem is tudja miért, de persze hogy azt a sört veszi, amitől valamiért jó hangulata támadt. Összekapcsolta. De mivel más a tartalom, joggal kérhetjük el érte e pénzt.
Most például Robi burleszk jeleneteinek lehetünk szemtanúi, amelyek persze – amint az az ilyesféle jelenetekben szokás – legfőképp a jelenben szereplőt dühíti leginkább, mi meg röhögünk rajta. Az állítás az, sokszor mi is úgy vagyunk ezzel, mint Robi, tehát dühöngeni kezdünk, ha felforr a hűtővizünk és az agyvizünk a nyári melegben, ha nehezen indul a nap, ha összeesküdnek ellenünk a tárgyak, és ha elhúzódnak a dolgok. Robinál mindezek természetesen nagyon viccesen történnek, mert szemmel láthatóan Robi tök hülye, egy született lúzer. Például felfújt állapotban szállítja azt az unikornisos úszógumit, és így is akar bemenni vele a strand forgóajtaján. De miért? A többit nem is részletezem.
A lényeg, amikor ilyen állapotban vagyunk, na akkor jól esik egy frissítő ilyen alkoholmentes sör. Na ekkor. És már béke van, Robi egy rakás jó nővel vizibiciklizik, és maguk után húznak egy kis gumicsónakocskát, tele ilyen frissítő sörrel. Józan társaság, az biztos. De végül is mindegy, nyilván pont végtelen más esetben is jólesik egy ilyen, már aki szereti az ilyesféle gejl sörszerűségeket (bocsánat, nem akarok senkit befolyásolni, ez egy én állítás volt). A lényeg, a kedves potenciális befogadóval úgymond megkívántatni az adott terméket, hogy iziben pattanjon fel a fotelből, és vegye ki a hűtőből, vagy legközelebb vegyen ilyet. Én is mindig megkívánom a csokit, amikor látom valami filmben, hogy nagy élvezettel eszik, de hogy úgymondjam én márka függetlenül kívánom meg. Szerintem ez a veszély itt is fennáll. Tényleg, tessék mondani, biztos, hogy nézvén ezt a filmet, és kimondva a márka nevét pont ezt a sört támad kedvünk azonnak fogyasztani és nem valami általános sört? Vagy ez hülye kérdés? Szóval miért pont ezt, és miért pont alkohol menteset? Ez a Robi sem kifejezetten úgy néz ki azzal az iperedő sörhasával, mint aki kifejezetten az alkoholmentes sört szerti. Igaz, ez az alkoholmentesség nem nagyon kap hangsúlyt a reklámban. Na ez azért nem szép dolog. Mellesleg mi a fenéért kínlódja bele magát abba a furcsa úszódresszbe, ha soha többé nem látjuk rajta?
Ami közös bennünk. Ez egy szlogen itt, ki is van írva. De végül is mi közös bennünk? Hogy ilyen hülyék vagyunk, mint Robi? Vagy arra tetszenek gondolni, mi is megkívánjuk a sört időnként? Mindenféle helyzetekben? Ja, tényleg. Mert például az nem közös bennünk, hogy én ezt a sört szeretem. Mert megkóstoltam. Persze lehet, egyféle Robihülye állapotban innék megint, de ahhoz már nagyon részegnek kellene lennem valami igazi sörtől. De mondom, nem szeretnék senkit sem befolyásolni. Lehet, megnézem még egyszer-kétszer ezt, hátha a hatása alá kerülök, és megszeretem ezt is. Elvégre nem ez lenne a célja egy valamire való reklámnak?
*******************************************************************************
Értékelés: 3,6/10 pont (ISTST szám)
A BRAND bevésése (Imprinting) – 3/10
A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) – 2/10
Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) – 5/10
A látvány (Scene) – 4/10
A technika (Technology) – 4/10