Sportszelet reklám
*************************
– 65s +++ Értékelés: 4,0/10
Aztán vannak a mi van? kategóriába tartozó reklámok, amelyek láttán csak ezt a kérdést tudjuk feltenni, és értetlenül bámulni. Gyűjteményünkben szép számmal szerepelnek ilyenek, de belőlük sohasem elég már csak azért sem, hogy tudjunk csereberélni a hülye reklámokat gyűjtők klubjában. Igen, van ilyen, ülünk egy kellemes helyen, általában idősebb urak, elővesszük az albumjainkat, és csereberélünk. A hibátlanul hülye példányok különösen értékesek, de ha már sérült mondjuk a fogazata, az bizony levon az értékéből, hacsaknem egy különlegesen ritka példány. Közben sörözgetés, csevegés, de teljes felelősségünk tudatában viszonyulunk tárgyunkhoz, a hülye reklámokhoz, mert érezzük, fontos kordokumentumokról van szó…
***************
***************
Itt van mindjárt a sorozatok kérdése. Sokkal kevesebbet ér, ha valakinek a sorozatból csak egy-két darabja van meg, ezért szívesen odaadja ezeket valakinek, hadd legyen az ő sorozata teljes, és cserébe talán egy másik saját sorozatát teheti teljessé. Én például a múltkor ezzel a darabbal mentem el a klubba, mert csak ezt volt meg, és nem értettem belőle egy kukkot sem. Aztán kaptam valakitől egy példányt, ami ehhez a sorozathoz tartozik, és így mindjárt érthetőbbé vált a dolog, legalábbis részben. Az én meglévő példányom egyébként egy director’s cut volt, vagyis egy hosszabb, 1 perces verzió, amiből vágással szoktak 20-30 másodperces végső verziót előállítani. De amíg a klubban nem kaptam meg a sorozat egy másik darabját, hiába nézegettem otthon az enyémet, nem nagyon tudtam értelmezni.
Ül egy szomorú fiatalember egy irodának látszó szobában, és szomorkodik éppen. És ekkor seprűnyélen, aminek lovacskás feje van, belovagol egy belső monológ, vagy külső monológ Mészáros Máté színművész megszemélyesítésében. Kissé korpulens figura, zöld alapszínekben, zöldre festett arccal, jogging, azaz igen sportos öltözékben, rövidgatya, fejpánt, szóval ami kell. Asszongyahogy: Ha harcolsz, veszíthetsz. De ha elfutsz, már veszítettél is. Ha most feladod, akkor majd a halálos ágyadon visszasírod majd ezt a meccset. És örömmel odaadnád lopott életed minden pillanatát ezért az egyért! Ezért a lehetőségért! Hogy itt legyél, és az ellenfeled arcába vágd, hogy a vezetést, azt megszerezheti ugyan, de a győztes góllal te fogod eldönteni a mérkőzést! Hurrráááá! Az élet sport! Kell hozzá energia!
Ez utóbbi a szlogen egyébként. És itt elő is húz a sportos figura egy terméket, és beleharaptatja a szomorú fiatalembert. Hogy mi van? Halálos ágy? Harc? Ellenfél? Ki is az itten? Egyáltalán, mi történt itt? Aztán bejön valami nő, akivel kezet fog nagyon katonásan a most már nem annyira szomorú fiatalember, és boldogok. 12 órakor a dossziék árnyékában. Anyád! És ettől nekem rohadtul megjön az étvágyam pont e termék fogyasztásának vonatkozásában.
Ja, látom már, azért zöld, mert a termék csomagolása is zöld. Ja, értem már, szóval az a koncepció, hogy ez a termék energetizál, és ez egy energetizáló, lelkesítő beszéd, vagy belső, külső, vagy mi monológ volt. Mondjuk én eddig azt hittem, amiről szó van, az egy egyszerű nugátszelet egy kis rumos aromával, nem tudtam, ez egy energiaital is egyben. De ez nem is érdekes. Az az érdekes, mert tényleg tanulni akarok, hogyan segíti, mint látványelem az időzónás órák falon történő megjelenítése a vásárlói igényem felkeltését a termék iránt? És ha már látványelem, tényleg nagyon érdekel, miért szerepel Nuuk és Okazaki pontos idejének bemutatása is a falon? Igen Vágó úr, ha a felezés után ez a kettő maradt, akkor Nuuk Grönland fővárosa, mert a másik olyan japánosan hangzik, ez meg eszkimósan. Jelöljük meg. Persze lehet, nincs mögötte ravasz kreatív koncepcionális pszichológia, csak a megrendelő szerette volna, mert pont ezek a városok tonnaszámra veszik a terméket. Kitaláltam?
Ugyan a válasz a tökömet sem érdekli, inkább azt tessék megmondani, mi a fene történt itt? Ki ez a fiatalember? Ki az a nő? A felesége? Az anyja? Vagy csoki nagykereskedő? Most egyeztek meg? A csokiember hozta össze őket végül? És ez miféle hivatal? Só?
Ezek a kérdések nem hagytak aludni hosszú éjszakákon át, amíg el nem mentem a hülye reklámok klubjába. (Nem mondom meg, először minek néztem a seprűnyelet a színész úr lába között.) Szóval a klubban aztán kaptam még egy példányt a sorozatból, és akkor megvilágosodtam. Ja! Jajaja! Értem már! Így büntetik az alkalmi reklámnézőt. Vagy tisztességesen végig ülsz minden reklámblokkot, vagy így jársz. Kételyektől marcangoltan fetrenghetsz átizzadt, rongyos ágynemű cafrangjaid közt, de nem lelhetsz megnyugvásra. De ha jól viselkedsz, jó célcsoportos óvodás vagy, szépen rendre végig nézed a tananyagot, akkor még akár az az eszelős tekintetű nő is a tiéd lehet, nem csak a csoki…
*******************************************************************************
Értékelés: 4,0/10 pont (ISTST szám)
A BRAND bevésése (Imprinting) – 3/10
A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) – 2/10
Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) – 5/10
A látvány (Scene) – 5/10
A technika (Technology) – 5/10