Mindig TV reklám
*************************
Mindig TV Extra – 30s +++ Értékelés: 4,0/10
Aztán vannak azok a reklámok, amelyek tudják, mit szeret az emberiség. Úgy en bloc. És persze a cég pont ezt kínálja, ezt a terméket, amit mindenki szeret enni, inni, használni. Milyen jó, hogy vannak ilyen cégek. Illetve vannak ilyen reklámok, amelyek tudják ezt, és ennél fogva iszonyú könnyű dolguk van. Te figyelj, mivel te is szeretsz ilyet enni, inni, csinálni, hát tessék, éppen ilyet gyárt, szolgáltat ez a cég. Mert ember vagy te is, tehát ez a nagy közös nevező. Például mindenki halandó. Ezzel ugye te sem tudsz vitatkozni…
***************
***************
Mielőtt bárki a szakmából – már ha egyáltalán szóra érdemesnek tartanak – azzal vádolna, hogy nem értem a reklám hatásmechanizmus, a fogyasztói insight lényegét, akkor erre az a válaszom, hogy tényleg. Nem értem. Illetve azt értem, hogy bizalmat kell építeni, meg úgymond jó hangulatot teremteni, hadd kapcsolódjon össze a termékkel, és hogy a tömegre kell lőni, meg minden, csak azt nem értem, miért ne lehetne közben valahogy a valósághoz is közelíteni, és/vagy népnevelni, valódi kis miniatűr műalkotásokat létrehozni, kis félperces filmnovellákat írni, vagy mit tudom én, mint inkább hülyeségeket beszélni, és sekélyes jópofaságokkal, meg cukiságokkal szórakoztatni, vagy egyenesen jó nagyokat hazudni. Ja, hogy az előbbihez tehetség kéne, de legalábbis egy kicsivel nagyobb energiabefektetés? Akkor amikor ezt is megveszik, beveszik, megfizetik? Hol lenne itt akkor a költséghatékonyság tessék mondani? Elvégre a piacról élünk mi is! Bocsánat, tényleg, én kérek elnézést…
Na ennek jegyében tök jó ez a szlogen, hogy nem vagyunk egyformák, de tévézni egyformán szeretünk. Mert ugye ki a fene fog belegondolni ebbe a jó nagy és kétértelmű baromságba, ami hazugság is egyben. Persze megpróbáltuk enyhíteni ezzel a nem vagyunk egyformák félmondattal, miszerint a világért se tessék azt gondolni, mi egy homogén masszának tekintjük az emberiséget, nem pedig individuumoknak, pedig de. Ráadásul itt az egyformán szeretünk vonatkozhat a mit-re és a hogyan-ra is (tárgy, vagy mód), de ez most itt nem is fontos, a többség úgyis bólogatni fog, hogy milyen igaz. Mert a többség szeret tévézni, bármit is jelentsen ez a mai modern világban, az ezer csatorna, a letölthetőség, a felvehetőség, na meg az internet világában.
Oké, akkor adjunk neki, mutassuk meg, nem vagyunk egyformák, de ebben a nyilvánvaló egyformátlanságunkban is egyformán nézzük a tévét. Nagyon jó a kissrácos indítás, tök cuki, aztán a családi idill bőrdíványon pattogatott kukoricával, teli találat a kisgyerekes szülők célcsoportból (te, mik azok a fura szekrények a háttérben?), aztán nagyon helyesen lépünk eggyel feljebb a korosztályban, anya a nagylányaival, plusz cuki kutyusok, pattogatott kukorica marad, aztán egészen másmilyen, és máshogy néz tévét az a két fiatal pár, akik úgy örülnek valaminek, talán egy gólnak ott a tévében, lám, hogy szeretnek ők is tévét nézni, pedig tökre másmilyenek, vagyis nem egyformák az induló kissráccal, ugye, és mégis mindkettő tökre szeret tévézni egyformán látod ugye, hogy ugye, na és a kedves idős célcsoportpár, ők se kisgyerekesek már, vagyis másmilyenek, és mégis nézik a tévét éppen, és jaj, te, az a bohókás fiatal pár maszkban, és talán egy elegáns szállodában, kiszerelésük alapján tán épp szeretkezés után, pezsgővel, de látod, ők is teljesen mások, mégis a tévét nézik, mert nincs jobb ötletük, a patront éppen elsütötték, most várni kell a következő menetre, szaknyelven úgy hívják refrakter, azaz újra ingerelhetetlenségi fázis, csak hogy tud, szóval csak tévét tudnak nézni ilyenkor, és te, az a macska, gratulálok Dezsőkém, ez olyan sava-borsa szerű felütéses hab a tortán jellegű fanyar humoros cukiságos izé, azzal az átható tekintetével, amivel vádlón ránk néz, hogy nincs jobb dolgod, mint a tévén lógni állandóan?... ja, nem, dehogy épp ellenkezőleg, még ő is a tévét nézi, pedig tökre nem hasonlít a kissráchoz, vagyis más, mint ahogy az a cukin évődő fiatal pár, akik mi mással, mint a távirányító birtoklásával évődnek, mert mindkettő akarja voltaképp, mi mást is akarhatnának, hisz e körül forog a világuk, de közben mások, vigyáztam, ezt ne feledd, nem vagyunk egyformák, én ezt sosem állítottam, csak mind hülyén nem tudunk elszakadni a tévétől, de hát ez van, ezt kell szeretni, mint ahogy a szakítás traumáját sem lehet mással enyhíteni, mint tévézéssel, és persze az a sok más fiatal a metrón sem bír egymással foglalkozni, csak jól elidegenedni a redvás kütyüiket bámulva, mint gép. Plusz az a megacuki kiscica mi máson, mint egy tableten.
Én inkább festeni fogok, nem tévét bámulni, úgyis mint deviáns, aki nem tartozik a mindenkibe, akik szeretnek tévézni. Persze kezdetben nem leszek képes azonnal nagy műalkotásokkal előrukkolni. Talán az első képemen csak két cica játszik majd egy távirányítóval…
*******************************************************************************
Értékelés: 4,0/10 pont (ISTST szám)
A BRAND bevésése (Imprinting) – 4/10
A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) – 2/10
Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) – 4/10
A látvány (Scene) – 5/10
A technika (Technology) – 5/10