baba reklám
*************************
baba – testápoló, tusfürdő – 30s +++ Értékelés: 4,4/10
Sok szép cikizhető reklámot köszönhetünk ennek a terméknek, ezért nem is szoknék le róla, bár mint látom, cikizéseimtől nem rendült még meg sem a cég, sem a kreatív műhely, amelyben készültek. Ezt mondjuk nem értem, de hát pont így vagyok a relativisztikus doppler effektussal is, mégis nyugodtak az álmaim. Ja, egyébként ez is egy olyan reklám, ami nem a termékről szól, annak kvalitásairól, hanem hogy szeretjük a terméket. Legyen neked ennyi elég.
***************
***************
Na igen, a gyerekek. Ők máshogy látják a világot, őszintébben, és persze még nem értik teljes mélységében (miért, te érted?), és épp ebből fakadnak a kedves kis jópofaságok, viccességek. Mert ugye a fentebb vázolt anyuka kicsit becsapja a gyerekeit, nem őszintén játssza a bújócska nevű játékot, mintegy nem koncentrálja teljes magánvalóságát a játék a priori hic at nunc-jába, ha érted mire gondolok.
Arról van szó, hogy a kedves, bájos gyerekek, hárman, bújócskáznak az anyjukkal, és ő kvázi a keresésükre szánt időt stikában a termékkel tölti, noha tudja, hova is bújtak a gyerekek. De hát úgy csinál, mintha nem tudná, és ezért a nagyobb fiú nagyon büszke is magára, milyen nehezen találhatók ők meg. Mert nyilván nagyon jól csinálják. Bár persze kicsit gyanakszik is. Mi meg mosolygunk ezen a gyermeki ártatlanságon, meg naivságon, meg bugyutaságon, meg akármin, szóval magán a gyermekin, és megemeljük a kalapunkat a termék előtt, hogy ezen oly ritka magunkra szánható pillanatokat éppen vele tölti az anyuka. Ha lesz néhány szabad másodpercem, én is ezt fogom tenni. Látod? Értem én a koncepciót.
Azt persze nem értem, miért nem akkor szeretkezik az anyuka a termékkel, amikor a gyermekek iskolában, és ha jól látom óvodában vannak, mi a fészkes fenét kell akkor tennie, ami nem engedi ezt a néhány perces elvonulást? Persze lehet, most hétvége van éppen, és az anyuka magas beosztású vezető egy multi cégnél, ahol éjt nappallá téve kell dolgozni, bár talán ott is lophatna magának néhány percet a női mosdóban, vagy akárhol, gondolom én. Na de ha hétvége van, akkor hol az apuka? Bújócskázhatna ő is a gyerekekkel. Talán ő meg hétvégén dolgozik. Vagy lement vásárolni. De amikor visszajön, akkor bújócskázhatna ő a gyerekekkel. De akkor meg az anyukának hozzá kell látnia a vasárnapi ebéd főzéséhez ugyebár. És mindig olyan étel készül, amelynek főzési folyamatában nincs üresjárat, sülésre, fővésre várás, vagy mit tudom én.
Nem, semmi, csak tényleg igazolni akarom, valóban létezik olyan élethelyzet, amikor kizárólag ilyen rafinált módon lehet magunkra szánt pillanatokat generálni. Ez nekem fontos. Tudom, perverz vagyok, nagyon fura dolgokon tudok kiakadni, ha reklámról van szó, és nem értem a reklámban a tréfát. Miért vagyok én ilyen? Akarok róla beszélni. Azt hiszem túlságosan beleélem magam a reklámok által ábrázolt helyzetekbe, jelenetekbe, és megpróbálom megoldani, élhetőbbé, kényelmesebbé tenni a szereplők világát. Mert én jó ember vagyok. Érted? Nagyon sajnálom ezt a szegény anyukát, hogy így kell ezzel a kiváló termékkel egymásra kenődniük, hogy olyan az élete, mint egy végkimerülésig hajszolt lóé, akit elborít a fehér tajték, és mindjárt kiszenved a kimerüléstől. Látod milyen empatikus vagyok? Jó, értem én, tök jó ötlet, anyuka a hunyó, és amikor keresni kell, akkor egész egyszerűen eltűnik egy időre. A gyerekek meg értetlenül állnak, illetve azt hiszik, ők a világ legjobb bújócskázói. Bár a legkisebb, aki a fürdőkádba bújt, látja, az anyukája lekapta a polcról a terméket, és azzal távozik, de hát ő még nem tudja összerakni a nyilvánvalót. Nem tudja felfejteni a szálakat a gordiuszi csomón. Ő csak olyan édin tud kinézni a kádból, amelynek peremén a termék egy másik képviselője állomásozik, már ha nem vetted volna észre.
És megint elcsodálkozom a helyszín aprólékos, minden tárgyra kiterjedő elrendezésén, noha ebből semmit sem jegyzünk meg, semmit nem tudnánk visszaidézni, többek közt azt az agancsos trófeaszerűséget a falon sem, de nyilván az összhatás a fontos, és az persze van. Az mindig van. Az itt gyerekek laknak kaotikussága, és a finom, ízléses nőiesség keveredése. Lásd hálószoba, ahol a kenekedés zajlik. Látod, értem én. De a fene egye meg, hol van itt a férfi? Még ráutaló nyomokban sincs. Hacsak nem az az agancsos trófeaszerűség a falon, mint a vadászó hím relikviája. Vagy tényleg egyedül él a három gyerekkel ez az agyonhajszolt nő, és akkor már mindent értek…
*******************************************************************************
Értékelés: 4,4/10 pont (ISTST szám)
A BRAND bevésése (Imprinting) – 4/10
A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) – 3/10
Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) – 5/10
A látvány (Scene) – 5/10
A technika (Technology) – 5/10