baba testápoló reklám
*************************
baba testápoló – 30s +++ Értékelés: 4,4/10
Egyébként talán nem is rossz az, ha csak a végén derül ki, voltaképp mit is reklámozunk. Ez a stílus ugyanis szépen belesimul a ma divatos írásos, képi és verbális felvezetési stílusba, vagyis amikor csak hosszas ismertetés, méltatás, bevezetés, stb. után világosítjuk fel a kedves befogadót, voltaképp kiről, miről is van szó. És akkor mi ezt jól megszoktuk. Tehát amikor például azt halljuk, most egy olyan valakiről lesz szó, aki… és aztán hosszas ecsetelése következik a valaki ismérveinek, te meg találgatsz, akkor te nem leszel ideges. Te nem, de én nagyon…
***************
***************
Gondolkodtam rajta, ez vajon miért jó? Nyilván úgy gondolják a kedves alkalmazók, így felkeltik a kíváncsiságot. Egyre inkább érdekel, vajon kiről lesz szó? Ezért egyre jobban odafigyelek, és akkor, amikor végre berobban az információ, már nagyon nyitott keblekre talál, hogy így fogalmazzak. Vagy lehet, ha a névvel kezdik, akkor azt mondom, ki ez, nem ismerem, nem érdekel, kikapcsolok, átkapcsolok, lekapcsolok, meghalok. Szerintem meg nem. Ha ismert emberről van szó, akkor azért nem veszne el az érdeklődés, ha ismeretlenről, akkor meg… na jó akkor talán elveszhet, de ha rögtön utána mondjuk, hogy Kovács János, aki tegnap egymaga megevett egy egész tehenet, az még megfogja a befogadót.
Jelen reklámunkban szintén ilyen úgynevezett hátravetett információval találkozhatunk, amelynek sikerességével kapcsolatban táplálok némi kételyeket, lásd ezen oldal „Miről van szó?” menüpontját. Nos, itt nagyon ismerős, ráismerős helyzettel operál a jó kreatív, hisz akinek volt kisgyereke, annak nagyonis mélyen az emlékezetébe vésődtek az ehhez hasonló helyzetek. Megjegyezném a kevésbé jó emlékezőtehetséggel rendelkező olvasók kedvéért, hogy akinek most nagy gyereke van, annak egészen biztosan volt kicsi is.
A viccesség abból adódik, hogy a gyermeki világlátás bájos naivsága mennyire szöges ellentétben áll e világ szülők által való megélésével. Ezen mi kacagunk, hogy a kis szeretni való azt hiszi, csupa jót tesz a kedves szülőkkel, pedig nem is, de hát ugye ilyenek ezek a gyerekek. Pedig nem is, az a büdös kölök nagyon is jól tudja, mit csinál, mert már százszor elmondtuk neki, de majd egyszer úgy lepofozom, hogy még nagyapa korában is emlegetni fogja a kis dög… ja, várjál.. na jó, bocsánat, ígérem jó célcsoport leszek. Mondjuk nézni talán tényleg viccesebb, mint átélni, már ha ez olyan igazán jó eredeti humor lenne.
Öt óra harmincöt perckor ugrál a gyerek a szülői ágyon, édesanyja arckifejezése nincs összhangban a gyerek szerinti jótétemény mértékével. Dekorációs ötletei értelemszerűen lakásfelforgató jellegűek inkább (na persze, észrevétlenül behálózta az egész lakást vécépapírral), apja laptopját meg telenyomta kajamaradékokkal és közben azt halljuk: én gondoskodom a helyes táplálkozásról. Ő gondoskodik a zenei műveltségükről is, és arról is, hogy… és itt érünk el a termékismertetéshez, hogy anya bőre finom puha legyen. És keni a terméket a halálosan kimerült szülőpár női tagjára. Nem a kenyérre, nem a tükörre, nem a padlóra, nem az orrára, a bőrére. Valamiért a terméket értelemszerűen használja. Most mit kötözködsz? Hát látta hogyan kell, és utánozza. Miért a vécépapírról nem látta, hogy a seggét kell kitörölnie vele?
Na de pont ez a lényeg kisbarátom, a termék nem engedi, hogy marháskodjanak vele. Érted? A terméket nem sérthetjük meg, azzal nem lehet viccelődni. Vagyis lehet, csak a használatával nem. Nem lehet másra használni, míg minden mással azt csinálsz, amit akarsz. Ha ez most vécépapír reklám lenne, akkor a baba testápolót nyomná mondjuk a tortára, a vécépapírral pedig szépen kitörölné az anyja fenekét. Hogy finom puha legyen. Vagy mi.
Utóbbi példánknak van azért egy lényeges tanulsága is. Nevezetesen, ha már ilyen hátravetett módon kívánjuk a terméket ismertetni, ráadásul úgy, hogy a felvezetésben még csak utalás sem történik rá, akkor a felütésnek, vagyis a termékismertetésnek olyan (fel)ütősnek kell lennie, hogy abszolút felülmúlja az előtte történteket. Különben a kutya se fog emlékezni, mit is reklámoztunk, csak az előtte lévő jópofáskodó képsorok ragadnak meg. Na de ha a végén a gyerek azt teszi, amit példánkban bemutattunk, egészen biztosan rögzül az üzenet. Fogadjunk?
*******************************************************************************
Értékelés: 4,4/10 pont (ISTST szám)
A BRAND bevésése (Imprinting) – 3/10
A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) – 5/10
Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) – 4/10
A látvány (Scene) – 5/10
A technika (Technology) – 5/10