Kinder tejszelet reklám
*************************
Kinder tejszelet - 30s +++ Értékelés: 4,6/10
Na lássuk csak, hogyan vezet minket kézen fogva a koncepció a termék irányába? Lássuk, hogyan válik egyre intenzívebbé a "termékszag" ahogy közeledünk felé, még szofisztikáltabban, hogyan is követjük szinte önkéntelenül a termék gradiensét? Na ez jó, ezt bevezetjük, mint reklámjósági tényezőt. Mert tudományosan közelítünk mostantól a dologhoz.
Minél nagyobb egy reklám termékgradiense, annál jobb a reklám. Vagyis magyarán minél hamarabb jövünk rá, miről, milyen termékről van szó, annál magasabbra értékelendő az adott reklám hatékonysága. Ezen új fogalommal felvértezve nézzük tehát a most következőt:
***************
***************
Első két másodperc, a lányom és én. És valóban, látjuk a lányát és őt. Termékből még egy molekulányi sem látszik. Ő festőnek készül, míg én iskolába járok. Persze itt viccesség van, mert anyuka tanítónéni, azért jár iskolába, a kislány meg csak úgy festeget, ahogy a kislányok szoktak. Nyolc másodperc, termék még nyomokban sem. Tovább dúl a kettős értelmezésben rejlő poénkodás, miszerint a kislány kiváló tornász, pedig dehogy csak tornázik az iskolában, míg anyuka kiváló akadályfutó, értsd rohan a gyerekért a zsúfolt utca "akadályait" kerülgetve. Tizenkét másodperc, no termék. Ő a leggyorsabb, vagyis kislány szinte röpül anyuka karjaiba, nekem a súlyemelés az erősségem, azaz anyuka felkapja kislányát úgyis mint súlyt. Tizenhat másodperc, nincs termék.
És ekkor, mintegy letörés-, vagy ugrásszerűen, megjelenik a termék maga. Na most ugye azt tanultuk, hogy lehet félrebeszélni akár a reklámidő majd felében, vagy még többen is, ha a terméket feldobó poén mértéke kellően nagy. Akkor lehet úgymond nulla ez a bizonyos gradiens. Abban gondolom azonnal megegyezhetünk, hogy igen, itt a gradiens nulla, most már csak a poén megítélése van hátra.
Ő egyszerű finomságokra vágyik, én a friss és könnyebb dolgokat kedvelem. És közben látjuk, amint a kislány két terméket vesz ki a frigóból, egyet anyunak, egyet magának. Tehát az elgondolás arról szól, hogy míg itt is látszólag különféle követelményeket fogalmaz meg a két szereplő a termék vonatkozásában, addig láss csodát, a termék mindkét követelményrendszernek megfelel. Tehát az első tizenhat másodperc azt mutatta be, hogy anya és lánya mindig valahogy mást csinál, és még ráadásul mindezt olyan kettős értelműsen viccesen. Aztán látszólag ugyanezen recept szerint viszonyulnak a finomságokhoz is, vagyis mindegyikük másképp fogalmazná meg a vonzalom okát, és akkor, amint azt már fentebb említettem, mégis ugyanarról van szó.
Na most mivel én teljesen szubjektív beállítottságomnál fogva gradiens hívő vagyok, ezért azt mondom, kár volt azért a tizenhat másodpercért. Az én gyenge humorérzékemet meg sem karcolta a poén, így hát bevésési hatásfoka esetemben jelentéktelennek mondható. Sokkal jobban felcsigázott volna, ha mindjárt az elejétől kezdve durva gasztrópornó képeket láthattam volna a termékről, a tejről, a mézről, a piskótáról, és a terméktől elélvező emberekről, esetleg állatokról, még esetleg mesefigurákról, jó nem bánom, akár Ludas Matyiról, vagy Mátyás királyról.
Persze lehet, megint túlbonyolítom. Megint görcsölök, nem lazítok. Nem vagyok képes beleképzelni magam egy átlag reklámfogyasztó bőrébe. Pedig ő csak ül a fotelben, a lányom és én, meg festő, meg tornász, meg akadályfutó, meg a többi zagyvaság, ezek úgy elmennek a füle mellett, mint a szél, issza sörét, aztán meglátja a terméket, meg a gyerek is meglátja, aki még kevésbé fogta az első tizenhat másodpercet, és akkor apa, vegyél ilyet!
De akkor mi szükség az első tizenhat másodpercre? Most komolyan kérdezed?
*******************************************************************************
Értékelés: 4,6/10 pont (ISTCT szám)
A BRAND bevésése (Imprinting) - 4/10
A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) - 4/10
Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) - 5/10
A látvány (Scene) - 5/10
A technika (Technology) - 5/10
{mxc}