Budapest Bank reklám
*************************
Budapest Bank MOST! kampány - 30s +++ Értékelés: 4,0/10
Én nem tudom, ez a MOST! kampány zseniális ötlet-e, nem is érdekel, én csak a kampányt népszerűsítő reklámra figyelek. Egyáltalán nem érdekel, hogy e kampány alapkoncepciója szerint az emberek többsége most mély, ötlettelen apátiába süllyedt, és ebből csak egy bank MOST, éppen MOST kiáltása, és remek, döbbenetesen újszerű, valamiféle magazinban foglalt tanácsai zökkentheti ki. Engem nem érdekel, hogy ez szerintem marhaság.
***************
***************
Engem csak az érdekel, hogyan érezheti magát Zoltán Emese nélkül? (Azon nézőink, akiknek fingjuk sincs miről beszélek, keresőnkben keressenek rá az Emese névre, és olvassák el az összes találatot.) Szóval vajon hogy érezheti magát Zoltán Emese nélkül? Még pontosabban, vajon hogy érezzük magunkat mi egy Emesétlen Zoltán társaságában?
Azonnal megállapíthatjuk, hogy Emese nélkül Zoltán egyszerűen nem létezik. Zoltánt Emese "csinálta meg", ő csak Emese viszonylatában értelmezhető. A magányos, humortalan, tüchtig hivatalnok Zoltánra nem figyelünk oda, nem érdekel, mit mond. Úgy tűnik, a marketing kommunikációs csapat hibát hibára halmoz. Először találnak egy remek, igazi egyéniséget, egy szerethető figurát, egy valódi clownt a félnótás Emese személyében, csak azt értik félre, hogy az emberek általában nem bohóckodni szeretnének egy bankban, és azt is nehezen viselik el, ha a bank bohóckodik velük. Na persze ettől még vicceskedhetett volna a figura a bank körül, ha nem alkalmazták volna munkatársnak a történet szerint. Legalábbis nagyon úgy tűnt, így esett a nagy eset. Aztán dobták Emesét, de nem dobták vele az Emesére épített, és csak Emesével együtt működő koncepciót. Vagyis nem kiöntötték a fürdővízzel együtt a gyereket, hanem kidobták a gyereket, és megtartották a fürdővizet.
Gondolom elhatározták, hogy "térjünk a lényegere", legyen a spot lényegre törő, informatív, szemléletes. Picit azért humoros is. Nézzük.
A Zoltánt sminkelik éppen, interjúra készül. A háttérből valamiféle kalapácsolás zaja hallatszik, talán épp dolgoznak az új arculaton. Riporter mikrofonnal a kezében várakozik, gusztálva szemléli Zoltánt, mint valami műtárgyat. Egyszer csak valami ilyet szól: Géza labda? Ez nem biztos, én így értettem. Géza kérdez valahonnan a háttérből, hogy a kicsi, vagy a nagy? Jöhet a nagy, mondja riporter, valami olyan hangsúllyal, mintha álmában sem gondolta volna, hogy a nagy is jöhet, és most legszebb reményei váltak volna valóra. Géza szót fogad, és durván riporterhez bassza a lasztit. Az alig tudja elkapni. Na erre a szokatlan, banki komolyságot nélkülöző jelenetre még az Emesén edzett Zoltán is felkapja a fejét, és kissé értetlenkedve érdeklődik: Már ne haragudjon, de mi ez a labda dolog? Mi pedig érezzük, ha nincs valami komoly magyarázat, az akár a riport létrejöttét is veszélyeztetheti. A levegőben vibrál a feszültség, izgulunk nagyon.
Csak egy ötlet volt, hogy úgy kezdem az interjút, hogy odadobom a labdát és megkérdezem, hogy ebben a nehéz pénzügyi helyzetben kinél van a labda? - vágja ki magát riporterünk, és mi vele együtt izgatottan várjuk Zoltán reakcióját.
Zoltánunk nem minősíti az ötletet, hanem azonnal belemegy a játékba, kitűnő érzékkel felismerve annak marketing kommunikációs jelentőségét. Igaz, a kamera még nem forog, vagyis Zoltán frappáns riposztja csak kettőjük közt marad, illetve mit is mondok, ez egy film a filmben megoldás, vagyis a kamera igenis forog. De vajon miért e dupla fenék? Egy fenékkel ugye úgy nézett volna ki a dolog, hogy a riporter szeretettel köszönti Zoltánt, a Budapest Bank akárkijét, majd odadob neki egy labdát, és közben megkérdezi, hogy ebben a nehéz pénzügyi helyzetben ön szerint kinél van a labda? De ez nem jó, mert akkor már Zoltánnál van a labda, és akkor nem mondhatja a riporter Zoltán azon kérdésére, hogy és mit gondol kinél van, hogy nagyon úgy tűnik nálam, mert akkor ugye nála lenne, és akkor nem dobhatná oda képletesen a labdát Zoltánnak, azaz a banknak, és akkor nem lehetne mondani, hogy vegye kézbe pénzügyeit, és dobja nekünk a labdát, vagyis hogy inkább a bank vegye kézbe a pénzügyeinket, mert ha odadobjuk neki a labdát, akkor ez voltaképp azt jelenti, hogy úgy vesszük kézbe a pénzügyeinket, hogy a bank veszi kézbe helyettünk. Vagyis az eredeti, riporteri koncepció nem volt jó, hülye a riporter, de szerencsére mi pont ezt a forgatás előtti verziót láttuk, és nem is tudjuk, voltaképp miről beszélgethettek a riportban, de ez nem is érdekes, mert MOST a MostMagazinban úgy is minden benne lesz, ami a döntéseinkhez szükséges, úgyhogy akár újból nálunk lehet a labda.
Megint túlspila? Zagyváltál itt a végén megint mindenfélét össze-vissza? Azt hitted így vicces vagy?
Igen azt hittem, de belátom, illik rám a rossz humorú emberekre vonatkozó szólás, vicces volt, mint Zoltán Emese nélkül.
*******************************************************************************
Értékelés: 4,0/10 pont (ISTCT szám)
A BRAND bevésése (Imprinting) - 4/10
A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) - 4/10
Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) - 4/10
A látvány (Scene) - 4/10
A technika (Technology) - 4/10
{mxc}