*************************
Generali-Providencia Biztosító Zrt. - 25s +++ Értékelés: 7,0/10
Reklámként fogom értékelni e munkát, mert bár itt egy közérdekű közlemény kategóriában futó klipről van szó, azért nem vonatkoztathatunk el attól, itt nem tisztán a közszféra bizonyos intézményeinek figyelemfelkeltő üzenetét halljuk, hanem egy profitorientált cég is megjeleníti magát, igaz, kétségtelenül a társadalmi szerepvállalás frontján. Ha pedig egy profitorientált cég bizalmat épít, az mindenképpen profitnövelő tényező. De itt legalább a jobbik fajtából.
***************
***************
Bár ez utóbbi mondaton talán lehetne vitatkozni, mennyire álszent hozzáállás ez a társadalmi szerepvállalás, mint olyan egyáltalán, de akár így, akár úgy, akármilyen érdektől vezéreltetve, ilyenkor némely embereknek tényleg jobbá válhat a sorsa, illetve, mint jelen példánkban, tán valóban csökkenhet némileg a balesetek száma a film hatására. Újabb rosszindulatú megjegyzésem: persze így a vásárlóerő is megőrződik, illetve növekedik egyúttal.
De minket nem is ez érdekel, hanem a feladat profi megoldása. Mert profi, ezt dőreség volna tagadni. A kamera lassan pásztázza a lakásbelsőt, amelynek minden sarka, minden tárgya egy átlagos család hétköznapjairól árulkodik. Voltaképp minden részlet az életről szól, és hogy a tárgyak éppen mozdulatlanok, az nyilvánvalóan csak egy igen rövid, ideiglenes állapot. Cipők, megpakolt iskolatáska, egy játék kard a fogas alatt, órarend, tennivalók, fényképek a hűtőn, és a macska. Ő élő, és nyilván hazavárja a gazdikat. Na jó, tudom, gejl, Hollywood, meg minden, de itt most úgymond az anyagában profizmust óhajtjuk megcsodálni, vagyis itt igenis érzelgősre kellett venni a figurát, ez volt a feladat. Szóval amikor a cicust látjuk, már halljuk az üzenetrögzítő hangját, és rajta az egész családot, apa, anya, gyerekek. Még a macska is odafordítja a fejét az ismerős hangok hallatán. Aztán az esküvői kép, majd az ominózus családi fotó. Tehát idáig mintegy pillanatok alatt személyes ismerősünkké tették a családot az alkotók, egy mozdulattal behelyeztek minket e család intim szférájába, amellyel a legtöbbünk azért tud azonnal azonosulni, mert hisz oly ismerős, mi is így élünk. Empátia ébred ekképpen bennünk. Jó, nálunk nincs macska, csak kutya a kertben, nálad meg aranyhal, vagy királykobra, de az is felkapja a fejét, ha a gazdi szól az üzenetrögzítőben.
És ekkor jön az ötletbravúr, a kép karambolozik. Nem megy neki semminek, csak hirtelen előrebillen, a kanapén ülő családot az ütközés nekivágja a szélvédőnek, akarom mondani a bekeretezett fénykép üvegének, az összetörik, a családtagok élettelenül hullnak hátra. Ekkor ér az üzenetrögzítő a sípszó után hagyj üzenetet részhez, amelyet a családtagok együtt, kórusban mondanak, és így aztán maga a sípszó akár a megálló szívet jelző műszer hangja is lehetne. Majd a beálló némaságban megjelennek a vonatkozó üzenetek.
Le a kalappal. Tudtok ti fiúk (lányok), na jó lányok (fiúk), ha akartok. Mondjuk én személy szerint már vagyok annyira kiégett cinikus állat, hogy ez ne érintsen meg, de talán épp ezért tudom némi objektivitással szemlélni az alkotást és megállapítani, hogy a harminc másodperc egyetlen tizedmásodperce sem volt üresjárat. Akkor a többi reklámban miért tetszik marháskodni?
Megjegyezném még, hogy ha a saját honlapjukon tekintjük meg a művet, ott az üzenet rész egy picit már kevésbé társadalmi, mert hiányzik a megbízók közül az ORFK-OBB a logójukkal együtt. Gondolom ott ez már nem volt költségtényező a tévés sugárzás szempontjából. Akkor meg minek. Ne tessék összetéveszteni a társadalmi szerepvállalást Róbert bácsival.
*******************************************************************************
Értékelés: 7,0/10 pont (ISTCT szám)
A BRAND bevésése (Imprinting) - 5/10
A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) - 7/10
Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) - 8/10
A látvány (Scene) - 8/10
A technika (Technology) - 7/10
{mxc}