Mucoplant reklám

*************************

 - Mucoplant Lándzsás utifű szirup –  30s +++ Értékelés: 4,0/10

Mert hogy minden reklámfilm önmagában egy történet. Van neki, legalábbis kellene legyen neki eleje, csakúgy, mint vége. Mondjuk vége mindenképpen van, örökidőkig tartó reklámfilmet én még nem láttam, bár lehet, ennek az az oka, még én sem léteztem örökidőkig. De ami késik, nem múlik, például az örökidő, úgyhogy ha majd ott tartok, lecsekkolom a dolgot. De addig is, ügyelnünk kell véges időnk véges szabályaira, és ráadásul vannak még más szabályok is. Kik vagyunk? Hol vagyunk? Miért vagyunk? Minek vagyunk? Milyen viszonyban vagyunk a többi szereplővel? Mindezeknek viszonylag gyorsan ki kell derülniük, ha szót akarunk érteni a kedves potenciálissal…

***************

***************

Itt például nagyon helyesen azonnal képbe helyez minket a mesélő:

Ő egy nő. Ő egy anya. Nem egyedülálló, mellette nyilván a férje látható. A segítő társ, jóban rosszban. Ezt a viszonyt mi tesszük hozzá automatikusan. A főszereplő előtt üvegbögre, benne teának látszó tárgy. Itt majdnem rákérdezünk, miért csak előtte, a férj miért nem kap, amikor a megállított kép tüzetes szemrevételezése során észrevesszük, a férjnek is van, csak valamiért eltakarja azt a kezével. A férj arckifejezése bamba. Itt a rendezői szándék nem egészen világos. Itt sem. Előttük az asztalon a tea forrása, egy teáskancsó. A kancsó egy kis álványzaton áll, amelybe épített polcoskán kicsi melegítőgyertya ég. Ikea szamovár? A tér, amelyben ülnek, egy szép, tágas konyha. A háttérben a konyhai munkapolcon (remélem ez a helyes megjelölés) kávéfőző- és vízforralószerűségek sorakoznak, gyümölcsöstál, továbbá mindenféle konyhábavalószerűségek. Kép, ablak, kívül sötét, vagy fekete az üveg. Még az is lejön nekünk, itt valamiféle interjú helyzetben vagyunk, kiszállt a tévéhíradó megérdeklődni, mi a fenéért isszák ezt a teát? Breaking news lesz belőle nyilván. Tehát a tér gyönyörűen megalkotva, tudjuk hol vagyunk, és kik a szereplőink, valamint hogy milyen viszony uralkodik közöttük. Ezt annál is inkább tudjuk, mivel a kedves hölgy azt mondja, anyaként nem engedheti meg magának, hogy beteg legyen.

No ekkor természetesen fölhorgad bennünk a kérdés, ugyan már miért nem? Az a melletted bambuló jóban-rosszban társ voltaképp mire való? Mondjuk azon kívül. A kreatívok tanácsa is érezhette, ez a mindenkiben feltoluló kérdés nem maradhat megválaszolatlanul, ezért megadják a választ. Íme: Itt akarok lenni a gyermekeim számára. Ennyi.

Lehet, egy reklámban tényleg elég ennyi. Ugyanis itt nincs idő részletes karakterépítésre, elég csak úgymond megpendíteni egy érzelmi húrt, amire a kedves néző érzelmileg azonnal, mintegy reflexszerűen igent mond, és már mehetünk is tovább. Ebből építkezünk tetszik tudni, vagyis apró reflexszerű igenek vezetnek el a termék igenléséhez, az iránta való bizalom megteremtéséhez. Hát persze, ott akar lenni a gyermekei számára. Melyik anya ne akarna. És hogy ez alatt valójában mit is értünk, az nincs kibontva, amiképp nagy valószínűséggel ezt a kedves befogadó sem bontja ki magában. Mert fertőzéstechnikailag (nem véletlenül húzza alá nekem pirossal a helyesírásellenőrző) ez az ott levés nem jelenthet mást, mint a gyermekek folyamatos nyalás-falását, állandó testi kontaktus fenntartását, vagy legalábbis a cseppfertőződhetőségi távolságon belül való maradást. Vagy sztereotípiailag, ha én nem vagyok hadrafogható, a kedves páromtól aztán lerohadhat a lakás, a gyerekek elkoszolódnak, éhen halnak, megbuknak az iskolában és később az életben is. Mind szektatag lesz. Na ezeket nem gondolja végig a kedves befogadó, csak marad a pozitívan megpendített érzelmi húr.

És akkor lehet mondani, ezért bízom ebben a lándzsás izében. Azért, mert ott akarok lenni a gyermekeim számára, ezért nem akarok megfázni, és ennek egyedüli letéteményese ez a termék. És jöhet a termékismertetés, hogy miket csillapít, miket old, és miket enyhít. Amiképp teszi azt állítása szerint számos hasonló termék. Nyilván az győz, amelynek a reklámjában úgy sikerült nagyobb mértékben megpendíteni azt a bizonyos érzelmi húrt, hogy utána mégse gerjedjenek furcsa kérdések a nézőben.

A történet tehát jól definiáltan indult, de nem sikerült ellentmondás mentesen megoldani, hiszen ha már ott van a társ (sztereotípia 1), akkor miért kell oly erősen ott akarni lenni a gyerekek számára (sztereotípia 2), hogy az még mondjuk néhány napnyi viszonylagos gyerek távolabb tartást sem engedhet meg? Vagy takarítás (sztereotípia 3) átruházást? Tanulság: Legalább olyan mértékben pendítsd meg az érzelmi húrt, hogy zengése elnyomja a sztereotípiák harcának zaját.

*******************************************************************************

Értékelés: 4,0/10 pont (ISTST szám)

A BRAND bevésése (Imprinting) – 3/10

A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) – 3/10

Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) – 5/10

A látvány (Scene) – 4/10

A technika (Technology) – 5/10