McDonald's reklám
*************************
McDonald’s – 40s +++ Értékelés: 5,0/10
Egyébként igazuk van. Ez a valóság. Igenis az egész életünk egy termékmegjelenítés. Vedd elő a családi videóidat, és nyugodtan alászerkesztheted a feliratot, a film termékmegjelenítést tartalmaz. Hát hol randiztál te például az asszonnyal annak idején? Vagy most a csajoddal? Hétre ma várom a Nemzetinél? Egy fenét. Mindenféle étterem, meg kávézó láncok előtt, -ban, -ben. Na persze te nem ott. Én sem. Mi különbek vagyunk. Csak a inkontinencia betétünk egyforma.
***************
***************
Úgyhogy jogos amit ebben a filmben látunk, miszerint ennek a fiatalembernek a boldogsága is akkor és ott kezdődött, amikor és ahol ez az étteremlánc megvetette a lábát minálunk. Szellemesen misztikus húzással indítunk, megszólal az utcai retró telefon a múlt századi Budapesten (nekem a múlt század még mindig a 19.-et jelenti egyébként), a fiatalember felveszi, miért ne venné, te is felveszed, ha megszólal melletted az utcai telefon, és lám, jövőbeli ennen maga szól bele a másik oldalon. Illetve a mai önmaga hívja fel a múltbeli ennen magát, hiszen most nem 1988 van. És különben is, a múlt században még nem tudtak a múltba visszatelefonálni, ez csak a mai okos-telefonokkal lehetséges. Tudod, 4G.
„Szia Ádám, én vagyok az. Te 25 év múlva.” Ezt mondja az idős Ádám. A fiatal Ádám picit meglepődik, de nem rugózik túl sokat a helyzeten, mert arra nincs idő, még egy 40 másodperces reklámban sem. És az idősebb nem tököl, rögtön nyomatja az infót (miért beszélek én ilyen szlengesen?). „A jövőből hívlak.” Ja, az mindjárt más. De ezen ne akadjunk fenn, hisz ez itt a nagyszerű ötlet, a szellemesség. Mintegy a jövőből hívja fel önmagát, és így ad szép ívet egy életpályának, ami épp ott, épp abban a kis étteremben vett kedvező fordulatot. „Figyelj, ne aggódj a vizsgád miatt. Nagyon jó melód lesz. Lesz egy céged az interneten.” Na most az egészben az a szép, hogy ekkor még nem tudjuk, mit is fognak reklámozni itten. Ha megfigyeled, mindezidáig a reklámozandó brand nem tűnt fel, csak hallgatjuk, figyeljük a fantasztikus történetet, ahogy a fiatalember a későbbi, érettebb önmagával beszélget. Természetesen még azt sem tudja, mi az az internet. Azt is megtudja viszont, hogy a vízilabdát is komolyan kell venni, mert olimpiát nyerünk háromszor. Te most azt hiszed, ha valakinek alkalma nyílna egy rövid beszélgetésre múltkori önmagával, akkor ennél talán lényegesebb információkat közölne. De te tévedsz, mert ezzel a tudással nagy összegű sportfogadásokat köthet az ifjú, emígyen megalapozva jövőbeli boldogulását. Ja, nem… hisz az interneten lesz neki cége.
„És most a fontos dolog.” Látod, a vízilabda nem volt fontos. Igaz, végtére is nem azt reklámozzuk. Hanem azt, ami most kerül először a látóterünkbe. Nem, nem ő a főszereplő, csak történetesen ott van. Nem ő a fontos dolog. Egyszerűen jelen van. Mint az utcalámpa. Mindennapos használati tárgyunk. Belénk szervült. Persze történetünk szerint ő még új. De csak egy új étterem. Szerényen. Semmi szenzáció. „Van ott egy új étterem.” Akár egy másik is lehetne ott. De történetesen éppen itt ül Anna. A jövendőbeli. Ezért a telefon. Ha nem megy be, nem ismeri meg a feleségét. Ezt kellett most a jövőből elintézni. Ha nem intézi el, menten eltűnik ott a jövőben, a jelenben a felesége a gyerekkel együtt. De szerencsére épp az új étteremben ül az Anna. Akire majd nagyon vigyázni kell. És már látjuk is, a fiatalember jól végezte dolgát, mert itt, a jelenben jő Anna, és kérdezi, hogy a drágája mit csinál? A drágája pedig azt mondja, kezében a telefonnal, hogy csak magamban beszéltem. Még csak azt sem, hogy magammal beszéltem, ami épp olyan marhaság lenne, mint az, hogy valaki a telefonba beszél magában, de mivel ez Annát sem zavarja, hát ne zavarjon bennünket sem.
Nem baj, a szellemes történetnek így is megvan az íve, úgyse értjük sohase teljesen ezeket a misztikus filmeket valljuk be, tehát akadálytalanul fogadhatjuk be az üzenetet, hogy hazánkban már 25 éve van jelen, már 25 éve hűséges hozzánk ez az étteremlánc, és tanúja örömeinknek, bánatainknak, boldogságainknak, szomorúságainknak. És hát minden út hozzá vezet 1988-ban épp úgy, mint most, 2013-ban. 25 év. Egy emberöltő. Jó, hogy vagy nekünk McDonald’s. És köszönöm ezt a filmecskét, amely minderre emlékeztetett.
És most már tudom, miért nem sikerült a házasságom. Mert nem ezen a szent helyen ismertem meg Őt…
*******************************************************************************
Értékelés: 5,0/10 pont (ISTST szám)
A BRAND bevésése (Imprinting) – 5/10
A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) – 5/10
Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) – 5/10
A látvány (Scene) – 5/10
A technika (Technology) – 5/10
{mxc}