Ofotért reklám
*************************
– 70s +++ Értékelés: 4,2/10
Aztán vannak ezek a „kontra” reklámok, ezek az ellenérzést kiváltó reklámok, és itt az ellenérzés a mi érzésünk, a mi igényfelébresztő érzésünk, aminek hatására fogjuk csak azért is igénybe venni a vonatkozó szolgáltatást. Azért, mert nyilvánvalóan az a helyes út, a kedves reklámalkotók ezt a nyilvánvalót nagy hangsúllyal nyomják az orrunk alá, hogy ugye érted, ez baromság, pont az ellenkezője az igaz. Ügyesnek kell lenni, nehogy a baromság legyen a szimpatikusabb…
***************
***************
Új kampány, új koncepció. Nagyon izgi. Szóval ez ilyen kontra reklám. El sem tetszenek tudni képzelni hányféle jelentéstartalmat képesek a kedves kreatívok belezsúfolni egy ilyen reklámüzenetbe, amelyeknek szerintük át kéne jönni belénk, úgy hangolva minket, mint vak zongorahangoló a zongorát annak érdekében, hogy hanyatt-homlok rohanjunk megvenni a megveendőt. Úgy értem hányféle jelentéstartalmat gondolnak ők belezsúfolni, vagyis szerintük hányféle jelentéstartalmat zsúfoltak bele. Tudják, amit aztán olyan jól bele lehet írni a koncepcióba. Itt talán ilyesféleképpen:
A koncepció alapüzenete, hogy bízd inkább a profikra, vagyis szemüveg kérdésben is sokkal inkább a szakemberekre hallgass, az ő segítségüket kérd, azaz esetünkben az Ofotért szakembereihez forduljon inkább. Itt az „inkább”-on van a hangsúly, vagyis egy olyan ellenkampány környezetbe helyezzük a befogadót, amely pont az ellenkező hatást váltja ki, tehát az ellenkező ellenkezőjét, azaz az értevalóságát. Ezen sajátos hatás kiváltását elérendő, egy primitív alvilági figurát festettünk meg, aki a maga leegyszerűsített, azaz bunkó módján kampányol a szakértelem igénybevétele ellen. A figura megjelenésében, illetve környezetének megrajzolásában felhasználtuk azokat a közismert, sztereotip elemeket, amelyeket a köztudat közismer. Nagyon jól eltaláltuk a lila jogging alsót, a halványzöld hálóstrikót, illetve a tiri-tarka rövidujjú giccsmintás inget. A környezete pedig egy igen drága villa balkonját jelenít meg a kővirágtartóval, illetve a szobrokkal. A vastag aranylánc, az aranyóra, az aranygyűrű, mindez azonnali ellenérzést vált ki a nézőben, szinte mindegy is, mit mond, azt biztosan nem fogjuk szeretni. Hogy az ilyen primitív bunkó bűnözők ilyen jól éljenek, én meg ott ülök vele szemben csóró lúzerként, nyápican, szelíden, félénken, és vélhetőleg sokkal szerényebben eleresztve hát azért mégis meg lehet neki a magához való esze… illetve ha bűnöző lennék nyilván én is meg tudnám ezt csinálni, de nem vagyok, mert nincs meg hozzá a magamhoz való eszem… illetve dehogy nincs, csak én nem bűnözésre használom, na de milyen világ ez, ahol az ilyen okos, de kicsit félénk emberek nem tudnak olyan jól élni, mint ez a briganti, a fene az egészbe, én lépek, dugjátok fel a szemüvegeteket… illetve dehogy, mert igen, pont azokat értékelem, mint rétegnéző, amiket ez a jóember hátrányként sorol, pont azt szeretném, hogy méregessenek a szemem körül, meg leuraljanak dioptriákkal, és ezzel az ellenszenves tálalással pont az ellenkező hatást váltja ki bennem pont, csak azt nem értem pont, hogy – mint ahogy azt egy másik spotban elmondja – ő, aki kurva gazdag, és ezt a gazdagságot láttatni is akarja a külsején, pont a szemüveggel kapcsolatban nem akarja ezt láttatni, pedig arra akár az isten pénzét is rá lehetne költeni, hanem beszél itt hülyeségeket… illetve ezt nem érzi majd a kedves befogadó, hanem azt érzi majd, igenis, neki a szakértelem kell, nem úgy, mint ennek a bunkónak, aki ezek szerint semmi szakértelem nélkül bűnözte össze azt a vagyont, amit a kedves célbefogadó ezer év alatt sem tudna, mert a kedves célbefogadó inkább a szerencsétlen lúzer figurában ismer magára, és ez olyan jó érzéssel fogja majd eltölteni, mert mi értünk hozzá, úgyis mint kreatív, mert ez egy szakma tetszik tudni.
Persze az is lehet, megint totálisan félreértem a jelentéstartalmat, minden valahogy másképp hat rám, mint ahogy az eleve eltervezve vala. Jó, értem én, ő a megmondó ember, aki mindig tudja a tutit, az élet császára, de hát kell nekünk egy ilyen ostoba császár? Illetve milyen poén már, hogy ezzel a szlenges alvilági dumával, ezzel a jellegzetes hanghordozással beszél hülyeségeket, hogy nem kell szakértelem, és ha az kell akkor szaladgáljak az Ofotértbe, emígyen összekötve a szakértelem fogalmát a céggel, és az emígyen ellenszenves, negatív kicsengésű kommunikációjával pont az ellenkező hatást elérve, mert lám, ő mindent megold szakértelem nélkül is, látod, kőgazdag lett így is, hogy a fene enne meg engem a lúzer csóró csávót… ja…
*******************************************************************************
Értékelés: 4,2/10 pont (ISTST szám)
A BRAND bevésése (Imprinting) – 3/10
A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) – 3/10
Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) – 5/10
A látvány (Scene) – 5/10
A technika (Technology) – 5/10