Borsodi sör reklám
*************************
– 30s +++ Értékelés: 3,8/10
Aztán vannak azok a reklámok, amelyek az úgynevezett abstracted product kategóriába tartoznak, és hogy ezen általam definiált kategóriának magyarul is értelmet adjak, ezek a reklámok általánosító, a konkrét terméktől elvonatkoztató koncepcióval élnek, még akkor is, ha magától értetődően azért a márkanév végig hangsúlyozva van. Tehát amint ezt már több példánkban is láttuk, az említett konkrét termék a spotból kiemelhető, behelyettesíthető anélkül, hogy azt lényegében változtatni kellene. Igyál sört. Mert A sör jó…
***************
***************
Na itt van ez is például. Na de mi van itt például? Apai, anyai van itt például. Nagyon művészi. Mozart Requiem van itt például. Simán olvassuk a filmnyelv sztereotípiáit. Egyébként ez egy sörreklám.
A komoly udvarló első látogatása potenciális apóséknál. A vörös hajú potenciális anyós már boldogan ölelgeti barna hajú lányát. (Talán a potenciális após volt barna, most ősz. Vagy a pot. anyós festi a haját. Vagy nem a pot. após a vérszerinti pot. após.) Míg a nők amolyan nőiesen, érzelmesen ölelkeznek, a komoly, erős férfiak, férfiasan közelednek egymáshoz. Ők nem borulnak egymás nyakába nőiesen. Na de miért is borulnának, hisz ők még teljesen idegenek egymásnak. De hülye vagyok. Inkább nagyon helyesen, áll az öreg szigorúan a szép kis ház szép kis tornácán, és vár. Várja a közeledő másik férfit. Szigorúan. Mi a másik férfi, a potenciális, és remélhetőleg ebben a korában még igen potens férj belső monológját halljuk. Ez egy vívódó, tépelődő monológ akárcsak Hamletté a vonatkozó színpadi műben. Lenni vagy nem lenni… majdnem, de érezzük a párhuzamot, amit a művészien megkomponált vágások, és a Requiem is kiemel. Egyébként ez egy sörreklám.
Főhősünk nyújtja a kezét mosolyogva, értsd, békével jöttem. Közben így szól magához: „Azt mondják, az első 7 másodpercben eldől, szimpatikus vagy-e?” Közben az após szigorúan néz, szigorúan lefelé, a jelölt meg szigorúan fölfelé. Közben kissé kényszeredetten mosolyog. (Figyeld meg, most szóismétlésekkel fogom a karikírozást elmélyíteni.) Tehát a rendező itt ezzel a fönt-lent pozicionálással szigorúan meghatározza a karakterek egymáshoz való státuszát, hogy mi is értsük az adott lelkiállapotokat. Közben a főhős monológja folytatódik. „Ebből kettő a kézfogás. Nem először csinálod, csak ne döglött halazz.” Értsd, ne olyan lityegős-letyegős, puha legyen a kezed, mintha egy döglött hal lenne. Közben premier planban a belső monologizáló arc. Mi több, egyre premierebben planabban. Könnyben úszó szemek. A dráma. Két generáció ősi viadala, az apa, és az új férfierő, aki el akarja ragadni a lányt az apától. Az anya nem akadály. Ő csak egy emocionális kitérő lehet legfeljebb. Egyébként ez egy sörreklám.
„Egyébként is, nekem minden elsőre sikerül.” Nem tudom, mi az a vijogsi. Ezt én mondom. Hogy nem tudom. Én nem tudom. Vagy rosszul hallom. De az is sikerült neki. „A szuvidált cigánypecsenye.” Ezt tudom. „Vagy végig nézni a Titanicot.” Ez vicces. „Meggyőző tenyered van. Olyan, amibe ment már szálka. Ami már markolt ütvefúrót. Ne szorítsd nagyon! Csak mintha fognád a…” Mit? Csak nem valami pikáns képzettársítást enged meg nekünk itt a szerző?
De ne is törjük most ezen a fejünket, inkább figyeljük meg, milyen képi eszközökkel mutatja meg nekünk a mester az átváltozást. Mert ugye minden fejlődéstörténet lényege az átváltozás. Lassítással. A lassan közeledő kezek, a pot. após lassan enyhülő arcvonásai, a pot. feleség lassan elkomolyodó, feszültté váló, aggódó arca. A kézfogó… a kézfogás aktusának megemelése az alsó kameraállással, a kék ég háttérré alakításával, és a pillanat magas érzelmi hőfokának illusztrációjaként a 40 fokot mutató hőmérő megjelenítésével. Hogy értsük, hogy átérezhessük. Köszönjük mester. Húúú, és a szélkakas szimbolikája milyen erős! A fordulat! A változás! Egyébként ez egy sörreklám.
Jaj ne már, hát nem látod, ez itt egy komolyfilm paródia a nagyon nagy viccesség kedvéért. Lehet. De akkor röhögnünk kéne azon is, ami a végén van, nem? Hogy ne már, hogy majd pont ez egy ilyen pillanat…
Szóval igen, most akkor mivel ez egy sörreklám, akkor most akkor lépjünk ki az általánosítás tengeréből, és dedikáljuk ezen általános reklámunkat a konkrét megrendelőhöz. Mondjuk azt, ez egy Borsodi szitu. Amikor befogad a család. Nem ám Dréher szitu, vagy Soproni. Borsodi. Mert a Borsodi minden „szituban” ugyanolyan jól esik. Temetésen például. De miért? Kérdezné egy kisfiú egy másik reklámban…
*******************************************************************************
Értékelés: 3,8/10 pont (ISTST szám)
A BRAND bevésése (Imprinting) – 3/10
A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) – 2/10
Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) – 5/10
A látvány (Scene) – 5/10
A technika (Technology) – 4/10