Sága reklám
*************************
termékek – 30s +++ Értékelés: 4,8/10
Aztán vannak azok a reklámok, amelyek választási lehetőségeket mutatnak be, amelyekben a film szereplőit ugyan csábítja egy lehetőség, de ők inkább a termék által nyújtott előnyöket választják, pedig a másik lehetőség sem semmi. A kérdés, milyen alternatívák bemutatására van mersze a alkotónak a termékkel szemben, amivel még nem váltja ki az ellenkező hatást? Mert az ugye például túlzás volna, ha az alany inkább a kocsmát választaná valami sör miatt a családja helyett aznap este. Bár elég sok alany tesz így, igaz, nem kifejezetten termékspecifikusan…
***************
***************
Megy a jóvágású férfi hazafelé (ez később derül ki) talán valami konferenciáról a Bálna nevű épületből, amikor egy kisebb csapat futballrajongó igyekszik őt rábírni, tartson velük valahová drukkolni. (Gondolom. Legalábbis nekem így jött át.) De ő nem. Azért kell jóvágásúnak lennie, hogy azonnal rokonszenvet ébresszen a kedves rétegnézőben, különösen a nőkben. Hát ha még a végén kiderül, hogy hazasiet a családjához. Hátha még kiderül, hogy hazasiet a termékhez. Ja, nem, dehogy… a családjához mégis. Közben látunk felvillanni valamilyen parizeres, salátás, olajbogyós, paradicsomos cuccot. Kvázi talán, hogy ez jár a fejében. Akkor mégis a termékhez? Szóval az neki fontosabb, mint a családja?
Srác megy haza (ez később derül ki) gördeszkát cipelve, amikor egy aranyos kiscsaj kínálja fel a társaságát, de nem, nem, ő most siet, és hogy hová? Ebben segít minket a következő felvillanó kép, a sülő sonkákra ráhuppanó tojás. Tényleg gusztusos. De az már kissé gusztustalan, hogy előbbre való neki a sonkástojás, mint az emberi kapcsolatok, a szerelem ígérete, a leendő gyermekei, a világbéke, a… na mindegy.
Aztán megy haza egy kislány (ez később derül ki), vélhetőleg a srác húga, ő is elutasítja a barátnői hívását, hisz – most már tudjuk – van egy termék, mi több egy termékcsalád, amiért érdemes feladni az emberi kapcsolatokat.
De mi van, ha mondjuk minden fent nevezett családtag azt mondta a csábítóknak, hogy igen, visszajövök, csak előbb megeszem a termékcsaládot, de azért te, ti a terméknél fontosabbak vagytok nekem, úgyis itt lakom a közelben, csak már nagyon éhes vagyok, rögtön jövök? Na, erre nem gondoltál? Vagy oké, de akkor meg vicces. Nem? Hogy ne haragudj, nem tudok most veletek menni, mert iszonyúan kívánom ezt a parizert, egyszerűen nem bííííírok, most másfelé menni. Szóval te mindent olyan komolyan veszel.
Hm. Lehet, igazad van, de akkor hogyan jutott ez egyáltalán az eszembe? Úgy, hogy megint éreztem azt a kis kellemetlen szájízt a jelenetek láttán, hogy nehogy már ne menjek el a haverokkal drukkolni, majd ott bekapok valamit, vagy nehogy már ne csajozzak inkább, mintsem parizert zabáljak helyette, meg nehogy már otthagyjam a barátnőimet a szafaládé kedvéért, szóval csupa nehogymárérzésem lett. És nehogy már ne érezzem azt amit érzek, na nehogy már.
Vannak dolgok, melyekért érdemes időben hazaérni. Ezt mondja a narrátor bácsi. Aztán termékismertetés. Szóval ez egy ilyen dolog. Ez a termékcsalád. A sima család nem olyan dolog. De, nyilván az is, csak nem annyira. Kicsit kevésbé érdemes érte időben hazaérni. És látod milyen boldogok? Mindegyik teliszájjal – még nem a termékkel – vigyorog, mint egy hülyegyerek, de ha mind megeszik azt a kocsideréknyi kaját, nem sokáig fognak így vigyorogni, az biztos.
Egyébként szép család. Szép szőke mind. Karcsúak, boldogok, biztos sikeresek is, szép a lakásuk, van minden, mi szem-szájnak ingere, és egy termékkiállítás van az asztalukon. Én csak az iránt érdeklődöm szerényen, miért nem elég csak azokat a gusztusos kajaképeket mutogatni, meg hogy kétpofára zabálja azt valaki, vagy valakik, miért kell hamis alternatívákkal megtűzdelni a dolgot? A kétpofás verzióra is ki lehet találni ezer szellemes baromságot (legalábbis én tudok – mit fizetsz?), mi a f…, mi a bánatnak kell hülyeségekkel operálni? Vicces? Igen, olyan, mint a tortadobálás. Ott is iszonyúan sajnálni szoktam azt a sok finom tortát. De most tényleg, hát nem vicces, hogy Józsi inkább lemond a focimeccsről, annyira kell neki a parizerünk? Filmnyelv barátom. Te is tudod, ilyen nincs a valóságban. Figyelemfelhívás. Na jó, menjetek a francba, én akkor is a tortákkal vagyok…
*******************************************************************************
Értékelés: 4,8/10 pont (ISTST szám)
A BRAND bevésése (Imprinting) – 4/10
A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) – 3/10
Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) – 6/10
A látvány (Scene) – 6/10
A technika (Technology) – 5/10