MOL reklám
*************************
MOL SENCOR termékek és VITAPUR plüssfigurák – 30s +++ Értékelés: 4,2/10
A reklámok egyik fő alaptípusa, amikor bemutatjuk, mily nehéz is az élet a termék nélkül, és mennyire más a termékkel, azaz mily mértékben teszi szabaddá a kedves felhasználót a termék általi megváltás, azaz mily (most erre a mily-re vagyok rákattanva) boldogság öntheti el a felhasználói lelkületet, ha e termék áldásos hatásainak teheti ki magát. Mily sok pénzért lehetőleg. Persze ezt is lehet kissé túlhajtani.
***************
***************
Miért kínlódna a házi barkáccsal? Van jobb megoldás! Ez az első mondat, ezt kell demonstrálni. Hogy miért kínlódás a házi barkács. És ha ez megvan, és egyértelmű, akkor máris lehet tálalni a megoldást. A megoldás pedig az, hogy gyűjteni kell a szóban forgó benzinkútnál a tankolás után járó matricákat, és ha kellő mennyiség összegyűlt, akkor lehet érte venni mindenféle háztartási okos masinát, meg ilyen plüss figurákat, amelyekre rá lehet csatolni a biztonsági övet. Plusz egy kis készpénz, és/vagy valamilyen multipont, vagy micsoda. És ezzel meg lehet lepni a szeretteinket karácsonyra. Na így, röviden összefoglalva. (Megnéztem a honlapot)
Ha tehát például te szegény vagy, és nincs pénzed habverőre, ezért kénytelen vagy nagy találékonyan egy fakanalat befogni egy fúrógépbe, és a fakanálhoz odadrótozni egy villát és egy kanalat, majd ezzel vagy kénytelen minden egyes alkalommal elárasztani az amúgy szép nagy konyhádat valamilyen rózsaszín lével, akkor már nem sokáig kell szenvedned, mert minden egyes alkalommal, amikor több habverő áráért tankolsz nagy szegénységedben az adott benzinkútnál, akkor előbb-utóbb annyi matricád lesz, hogy már csak a kívánt habverő árának a felét kell hozzátenned, és máris tied a megváltó eszköz. És ezzel máris meg tudod lepni a szeretteidet. Jelen példánkban tehát az asszonyt, vagyis nem te verted magadnak, hanem az asszony verte, mert ő volt kénytelen, és ezért te meglepted a verővel, hogy ezután azzal verje. Na akkor így az egyeztetés rendben van.
A vasalós megoldást még nem látom át egészen, talán egy kenyérpirító van odacsavarozva a vasalóhoz, vagyis kellett hozzá egy kenyérpirító, egy vasaló, egy komolyabb fúrógép, csavarok, miegymás, amelyek így összesen nyilván többe kerültek, mint egy normális szendvicssütő, ráadásul a pirító és a vasaló többet már nem is használható rendeltetésszerűen. A másik két elmebeteg példára ki se térnék szíves engedelmükkel.
De professzor úr! Ez humor! Ugye itt most csak arra szolgál, hogy valami nagyon furcsát, nagyon vicceset mutassunk, amit majd jól az agyába vés a kedves potenciális, és így emlékezni fog az üzenetre. És hát a humor egyik alapeszköze a túlzás, ezt épp a professzor úr tanította nekünk itten a reklámcsináló egyetemen.
Jól van fiam, leülhetsz, igen, valóban, jól tanítottam, igazam van, és általában én egy igen nagy ember vagyok. De ez a túlzás azért túlzás kedves fiam. Ez nem vicces, hanem röhejes. Mondhatni idegesítően röhejes. Mert ez rombolás kedves fiam, és a rombolás az nem jó humor, világos? Én például nem is nevetek rajta. Te nevetsz rajta? Te nevetsz rajtam? Hogy tőlem vetted az ötletet? Nos a jó kreatív elsődleges szempontja a megrendelő elégedettsége. Nem, nem a potenciális fogyasztóé, mert nekünk a megrendelő fizet, nem a fogyasztó. És ha az adott cégnél ezzel meg lehet etetni az adott reklámért felelősöket, akkor minden rendben van.
Na de ez etikátlan professzor úr kérem, meg hát a rossz reklámra nem fognak rászállni a kedves fogyasztók, és akkor lesz csak igazán elégedetlen a megrendelő, és nem fog több reklámot csináltatni velünk professzor úr kérem professzor úr.
Nos, fiam, egyrészt mi már akkor árkon-bokron túl leszünk, másrészt nem eszik a kását olyan forrón. Tudsz követni? Ezerszer elmondtam már, tényleg meg foglak buktatni, hogy a reklámok a népnek készülnek. A népnek viszont rendkívül gyatra a humorérzéke, tehát ezen jókat fog nevetni, és nem fogja érdekelni, mi a fenét lehet venni a matricákon, ami kiválthatná annak a srácnak a vízvezetékcsövekből és hét ventillátorból összeeszkábált micsodáját, mert klíma nincs a kínálatban, hanem csak nevet a nép, hogy az milyen jópofa, és a következő másodpercben már nem is gondol rá. Marad a nevetés, a pozitív élmény és a bizalom a termék iránt. Egyébként is, mi egy komoly, elismert reklámcég vagyunk, mindenki tudja, értünk hozzá. Így a megrendelő cégnél sem meri senki a szemünkbe mondani, hogy ez egy nagy szar. Világos?
Mint a nap professzor úr kérem. Van is ötletem. Például a mosógépből is lehetne gyümölcscentrifugát csinálni…
*******************************************************************************
Értékelés: 3,8/10 pont (ISTST szám)
A BRAND bevésése (Imprinting) – 3/10
A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) – 2/10
Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) – 4/10
A látvány (Scene) – 5/10
A technika (Technology) – 5/10