Lay's reklám
*************************
Lay’s chips – 30s +++ Értékelés: 3,6/10
Nem tudom miért zavar a reklámok sztereotípiákból való építkezése, hiszen mi másból is építkeznének. Mivel a sztereotípia azért sztereotípia, mert a sokságból emel ki egyformaságokat, sémákat, ha tetszik, és itt ugyebár a sokságon van a hangsúly. A kedves reklámozó a sokságnak óhajtja eladni áruját, ezért hát értelemszerűen épül be a sztereotípia a reklámokba. Így szabályos a dolog. És vélhetőleg csak a kisebbségnek borsódzik a háta a tőle, a többség meg vesz rögtön ilyen csipszet. Chipset. Chip-szet. Chipszet. F@sz tudja hogy kell írni…
***************
***************
Jobban ízlik vele a buli. A buli. Jobban ízlik. A chipsszel. Ezt az ízliket mindenre rá lehet mondani, és még csak nem is lesz belőle képzavar. Hogy ízlett ez a pofon? Hogy ízlik a házasélet? Szóval akár a buli is ízelhet, izlikelhet, vagy találjátok már ki hogyan kell ezt mondani. És persze itt ízlenie kell (jé, így például lehet), mert elvégre ételhez kötjük itten. Jó, mondjuk nem nevezném ételnek, de ehetőnek igen. Talán. Mondjuk én is szeretem. Sajnos. Mert mindenki azt mondja, egészségtelen. De a buli az viszont egészséges, ahogy elnézem. Tök sok mozgás. Az a buli. Ezt szeretik a fiatalok csinálni. Látod? Tökre lemozogják az egészségtelenséget. De miért szeretik ezt csinálni a fiatalok? Hogy csak úgy ritmusra rángatóznak, ugrálnak, kvázi impróznak, ahelyett, hogy olyan szép középkori táncokat lejtenének nagyon kötött, bonyolult koreográfiákkal és olyan szép bonyolult ruhákban? Tökre nem értem. Abban a korban például ezt a tökre fordulatot sem használták lépten-nyomon a beszédben. Szép korok voltak azok. De megnéznék ma egy jó kis boszorkányégetést!
De vissza a tárgyhoz. Rendben, nem táncolnak szép középkori táncokat, hanem vissza az ősi extatikus érzésekhez, önfeledettséghez, lazításhoz, vagyis bulizáshoz. Én például soha nem csináltam ilyet fiatalkoromban. Sőt, időnként még idősebb koromban sem csináltam ilyet.
A bulihoz viszont kell valamiféle ártó anyag, vagy anyagok, amit bel kell vinni a szervezetbe, hogy az extázis mértékét kellő szintre emelhessük. A legáltalánosabb az alkohol. Esetünkben nem alkalmazható, mert olyat mi nem reklámozunk. Iszonyúan józan bulit látunk. Egy ilyen nincs is bulit látunk. Dohány, kábszer, na még csak pont az kéne. Meg grupi, mi? A táncunk ugyan nem középkori, de az erkölcseink legalábbis viktoriánus korabeli. De szerencsére pont amit reklámozunk, az kellemesen egészségtelen, kissé ártó, és amint látjuk, épp eléggé bódító ahhoz, hogy az extatikus szinten lökjön egy kicsit.
És itt figyelhetjük meg azt a jelenséget, amit én mondjuk a sztereotípia lázadásának neveznék. Persze ez tudatosan alkalmazott módszer, így lesz belőle poén tetszik tudni? Történik ugyanis, hogy miközben a sok kedves fiatal nyakig merül a bulizás nevű sztereotípiában, csupa olyat tesznek, amit biztosan soha nem tennének csak úgy maguktól, mintegy kilépve a sztereotípia bűvöletéből. Mert hogy bulizás közben semmi, de semmi mást nem tömnek itt magukba, mint csakis kizárólag ezt a terméket. Még az a néhány műanyagpohár is üresen tátong az asztalon. Aztán bekövetkezik a katasztrófa. Elfogyikol az anyag. Mindenki lefagy. Mindenki megdermed a rémülettől. Költői túlzás, persze. De szerencsére, a főszereplő leány, átpillantva egy másik lakásba, észreveszi, hogy ott épp ilyen terméket eszik három fiatal, egy fiú, és két lány. Hogy mire készülnek ezen a kis létszámú bulin, azt nem tudom, rossz az, aki rosszra gondol. De a mi főhősünk kiadja a parancsot, átmenni! Átmegy az egész banda, becsönget, mutatják, hogy nincsen nekik anyaguk, a fogadóék boldogok, gondolom, mert most lesz buli, kialakul a win-win konstelláció, vagyis én hozok bulit, te adsz anyagot. És íme, folytatódhat a buli, a termék jól láthatóan és feltűnően sok kézben, úgy táncolnak, boldogság, királyság, sirályság, tökség. Arra már gondolni se merek, mi lesz, ha ez a három zacskó is kimerül. Persze lehet, sokkal több zacskó van ott azokéknál tartalékban. Tételezzük fel. Meg hát ha elfogy, le lehet menni a szupermarketbe bármikor. Persze ezt már ab ovo megtehették volna az eredeti szereplők is. Nem tették, talán pont vasárnap van.
Te mit teszel, ha jönnek hozzád vendégek, és többek közt, mondom többek közt ilyen rágcsálni valót is szeretnél kínálni? Szerintem úgy kapásból összeszedsz mindenféle ízesítésű és márkájú ilyesmit, meg magféléket, meg ropiféléket, meg hasonló egészségtelenségeket, hogy mindenki megtalálhassa a neki megfelelőt. Nem specifikus erre a termékre biztosan. Na de ha csak magadnak vásárolsz, nyilván csak ezt veszed, mert jobban ízlik vele még ez a reklám is…
*******************************************************************************
Értékelés: 3,6/10 pont (ISTST szám)
A BRAND bevésése (Imprinting) – 3/10
A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) – 3/10
Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) – 4/10
A látvány (Scene) – 4/10
A technika (Technology) – 4/10