Okos

Netrisk reklám

*************************
netrisk.hu autóbiztosítási portál – 8s +++ Értékelés: 3,0/10
Először nem tudtam, mi zavar ebben a mindössze 8 másodperces apró reklámban. Egyáltalán, vajon érdemes szót vesztegetni rá? Aztán rájöttem, hogy érvényes a mondás, miszerint kicsi a bors, de erős. Vagyis voltaképp van benne egyféle zsenialitás, ahogy megfogalmazza, mi is a reklámok lényege. Abszolút tömören tartalmaz mindent, amit egy jó kreatívnak alapvetően ismerni kötelező, amire építheti majd tudományát, és amely irányelvekhez mindvégig ragaszkodnia kell, bármily kacifántos reklámépítményt is állít aztán elő.

***************

Voltaképp kettő. És most jól figyeljenek, mert ez a szigorlaton belépő kérdés lesz. Egy: a potenciális fogyasztó egy idióta barom. Kettő: ezt az állatot idomítani kell. Figyelem! Még csak nem is manipulálni, hanem idomítani! És igen, ezeket az irányelveket legtisztábban, legtömörebben az idemellékelt iskolapélda mutatja be. Igen, direkt oktatási céllal készítettük, készítettem, csak most, csak önöknek. Illetve bocsánat, szakmai ártalom, rájár a szám a megszokott sztereotípiákra, tehát természetesen nem csak most, nem csak önöknek, hanem minden leendő kreatív tanulónak.
De miért is zseniális ez az iskolapélda? Mert mint minden nagyszerű alkotás, ez is az életből vett példán alapul. Csak egy zseni szeme – jelen esetben az enyém – képes észrevenni az egyszerű, hétköznapi események mögött a lényegit, az általánost, az előremutatót, a típust, a satöbbit. Nálam ez úgy történt, hogy egy szép tavaszi reggelen épp szokásos egészségügyi sétámat végeztem a Szigeten, amikor hirtelen… illetve dehogy hirtelen, hisz a kutyások mindig ott vannak, szóval elnézve a kutyáikkal játszadozó embereket, valamiért megragadta a figyelmemet egy jelent, ami amúgy teljesen szokványos, mindennapos volt, különösebb figyelmet nem érdemlő. Már úgy értem az átlagember számára. De én eltűnődtem rajta.
Nos, az történt, hogy az egyik kutyabarát fiatal leányzó, vizsláját futtatva elhajított egy botot, amit a kutya egy lelkes loholás után szépen visszahozott, és letette a lány lába elé. Ekkor az ifjú hölgy megsimogatta a kutya fejét, és azt mondta: okos. De nem is a szó, hanem a hangsúly ragadta meg a figyelmemet. Tudják, ahogy ezt a kutyáknak szokták mondani. Ókóós! De gondolom, mindannyijuk fülébe cseng ez a hangsúly, ha felidéznek egy ilyen jelenetet. Én azonnal éreztem, hogy megvan! Megvan a kvintesszencia! Hisz nekünk, reklámkészítő kisiparosoknak is az a feladatunk, hogy a kedves potenciális rétegvevő pontosan azt csinálja, amit mondunk neki, vagyis vegye meg a terméket, majd kapjon ezért dicséretet a kognitív disszonancia minél nagyobb mértékben való csökkentése érdekében. Hisz a kutyában sincs semmiféle kétely az irányban, hogy talán csinálhatott volna valami egészen mást is. Nem igaz?
Ezek után már csak az oktatófilm megalkotása volt hátra. No persze ez a „csak” csak rám vonatkozik, én ezt kiráztam a kisujjamból, de magától értetődően azt szeretném, ha majd kikerülnek ebből az oktatási intézményből, az önök számára is csak ujjgyakorlat legyen egy ilyesféle feladat.
Nézzék például ezt az arcot! Abszolút megfelel az idióta barom jellegnek. Sok munkánk volt benne, míg elértük az úrnál ezt az állapotot. És a hölgy hangsúlya? Bevallom, valódi kutyás körülmények között vettük fel. És nem tudom észrevették-e azt a leheletnyi iróniát, azt a csöppnyi sztereotip humormorzsát, amit mintegy másodlagos üzenetként elrejtettünk, elrejtettem a műben, a művemben. Persze nem öncélúan. Na miért nem öncélúan? Most elárulom, de csak azért, hogy a vizsgán már abszolút profik legyenek. Tehát ugyebár itt egy nő dicsér meg egy férfit. De nem a csodálat, az istenítés hangján. Épp ellenkezőleg. És ez egyrészt vicces, ugye végül mindig a nők mondják meg, másrészt mégiscsak legyezgeti a férfiak hiúságát, ha az asszony akárhogy is, de elismeri a teljesítményüket. Szóval a dicséret az dicséret, különösen, ha az asszony mondja, így egy picit tudat alatt is megerősítjük a termékválasztási döntés abszolút helyes voltát.
Így kell ezt csinálni gyerekek. Ja, és az alázat. Igen, az alázat mások munkája iránt. Vagyis tiszteljük annyira a kollégák produktumait, hogy ne álljunk ellent szándékosan, akarattal a hatásnak, engedjük át magunkat az érzésnek, éljük át, hogy nem is olyan rossz idióta baromnak lenni. Más vélemény?
*******************************************************************************
Értékelés: 3,0/10 pont (ISTST szám)
A BRAND bevésése (Imprinting) – 2/10
A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) – 2/10
Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) – 4/10
A látvány (Scene) – 4/10
A technika (Technology) – 3/10
{mxc}