Suzuki reklám
*************************
Suzuki Swift ? 30s +++ Értékelés: 4,0/10
Na ez most feladta nekem a leckét, hogy vajon mire gondolhatott a költő? akarom mondani a kreatív, amikor ezt az alkotást elkövette. Állítólag valamely költő, versének elemzését olvasva, amely elemzés arról szólt, hogy mit gondolhatott a költő az adott sorok írásakor, ezt a megjegyzést tette: gondolta a fene. Igaz, nem igaz, az biztosan igaz, hogy a kreatív esetében ez a gondolataira irányuló felvetés jogos.
***************
***************
Tehát mi a fenére gondolhatott a kreatív jelen művének megalkotásakor? Jó, rendben, autóreklám. Sokféle módon megközelíthető, sokféle példát láthattunk erre. Nyilván a legfontosabb szempont a célcsoport sajátosságaihoz történő illesztés. De vajon ki is itt a célcsoport? Gondolom mindenki, aki gépkocsi vásárlására képes lehet. Továbbá az adott márka egy ismert márka, talán épp ezért nincs szükség hosszas, célirányos termékismertetésre, elég a puszta emlékeztetés, miszerint milyen nagyszerű is ez az autó. Ráadásul közismerten. Mindezek jegyében lát tehát hozzá a reklámszakember a munkához. Nézzük hogyan:
Valamiféle artikulálatlan gyerekgajdolást hallunk, nekem mondjuk felállt tőle a hátamon a szőr. Persze, régen voltak a gyermekeim ilyesféle korban, elszoktam tőle. Nyilván. Vagyis úgy tűnik, megvan a célcsoport. Fiatal, fiatalos házaspár, akiknek még nem irritálja az idegszálait e hang. Én tehát máris kiestem.
Vélhetően egy parkolóház legfelső, nyílt szintjén, tetején vagyunk, a kétgyermekes család, láthatóan bevásárlás után a gépkocsija felé tart. A gajdoló gyerek kezében talán egy szirénázásra predesztinált gépjárműre hajazó játék van, és valószínűleg ezért adja ki a gyermek azt az undorító hangot. Egyébként a placcon rajtuk kívül nincs senki, csak körben láthatóak panelházak ablakai. Kissé nyomasztó a hely. De hát ha egyszer így kell kellemes érzeteket kelteni a termék vonatkozásában, akkor így kell. Én nem vagyok szakember.
Odaérnek a kocsihoz, beszállás. Természetesen az anyuka cipeli a bevásárolt cuccot, amit az autóban is az ölében tart. Semmi csomagtartó. Talán túl kicsi ennél a típusnál, nem mutogatni való. Odabent az autóban aztán különös dolog történik. Illetve talán nem is olyan különös, hiszen a szülők arca akkor is rezzenéstelenül komoly marad, amikor hátul, a gyerek mellett ülve megszólal egy japán szumózó. Legalábbis én annak néztem hatalmas termete miatt. A szülők oda se néznek. Komor szülők, komor háttérrel, vajon mire gondolhatott a kreatív? Forduljunk segítségért a szlogenhez. Így hangzik: Biztonság magyarul, és japánul. Ugye most már érted? A szlogen illusztrációjáról van szó. Biztonság, olyan, mintha egy nagyon erős japán birkózó ülne mindig ott veletek az autóban. És talán ő is a biztonságról beszél a srácnak meg az apának, erre utalnak talán a mozdulatai is. És milyen nyelven beszél? Természetesen japánul. Tehát a biztonság mintegy magáért beszél, magyarul maga az autó, és japánul, a birkózó.
Na most ha már a szlogen maga is tök sületlen, hát milyen legyen az illusztráció? Kérdem én. Hát persze, hogy zavaros. A többség ugyanis nem gondolja így végig a dolgokat, ahogyan én tettem a zseniális kreatív gondolatait követve, hanem egyszerűen megpróbálja értelmezni, amit lát. Mit értelmezni, érteni. És hát mit lát? Van egy szekrény termetű, csaknem meztelen japcsi a kocsiban, de őket ez nem zavarja, mert feltehetőleg a barátjuk, rokonuk, a nő előző férje, mindenesetre velük van. Mi ebben különös? Mert ha nem volna velük, nyilván kissé meglepődnének legalább. És miért ne lehetnének teljesen egyedül azon a parkoló placcon? Miért, te még nem álmodtál nyomasztó, rossz álmot? Aztán már az utcán gurulnak a japánnal együtt, és termékismertetés, és záró szlogen. Suzuki. Igazi magyar. És japán. Ha-ha-ha – ezt a japán mondja az autóban.
Ugyan, ugyan. Hangulat. Japános, és mégis magyaros. Magyaros, és mégis japános. A japánok jó emberek. Kedves emberek. Ők adták nekünk ezt az autót. És mi meg jól összerakjuk, meg minden. Itt gyártjuk. Mi magyarok. Magyar japán két jó barát. Semmi, csak próbálom meglelni a kreatív gondolatot, mármint ahogy ő próbált gondolkodni a potenciális befogadó fejével. És ha megtekinti a kedves rétegnéző e munkát, minden bizonnyal ilyesféle érzetek kerekednek benne. És nem az, hogy mi van? Mi a fene volt ez? Pedig egyszerű. Innentől kezdve az igazi magyar, ugyanakkor japán is lehet. Szép, anti-soviniszta gondolat…
*******************************************************************************
Értékelés: 4,0/10 pont (ISTST szám)
A BRAND bevésése (Imprinting) – 3/10
A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) – 2/10
Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) – 5/10
A látvány (Scene) – 5/10
A technika (Technology) – 5/10
{mxc}