T-Com reklám
****************
T-Com Favorit csomag 30s
A most tárgyalt reklám külön érdekessége, hogy egyik részlete olyannyira bizonyult ostoba baklövésnek, hogy még a megrendelő is belátta, azonnal korrigálni kell. Így menetközben lecserélték az ominózus részt. Jelzem, véleményem szerint a többi részre sem lehetnek büszkék.
Íme a reklám az eredet formájában:
***************
***************
Aztán a papos, dezodoros jelenetpárt kicserélték erre:
***************
***************
A kérdés az, hogy mehetett át az eredeti forma, hogyan gondolhatták a magukat profinak tartó reklámszakemberek, majd a megrendelő nagy cég vonatkozó, erre hivatott osztályának szintén magukat szakembernek tartott munkatársai és vezetője, hogy a keresztény hívők, mint célcsoport, elhanyagolható kisebbség Magyarországon? Ott ahol az emberek többsége kereszténynek vallja magát, és ráadásul ellentétben sok nálunk "keresztényebb" országgal, rendkívül érzékenyek ebben a vonatkozásban. Erre az alkotók bent hagyják egy dezodorral keresztet vető lány jelenetét, sugallván, hogy lám, ez mennyire hasonlatos egy keresztet vető pap mozdulatával, vagyis ez a közös bennük a szlogen szerint. Nos, ennek hatására feltehetőleg ez az "elhanyagolható kisebbség" nem fog lélekszakadva rohanni a szolgáltatás igénybevétele érdekében. De lám, észrevették, de milyen gáz menet közben javítani. Persze lehet, hogy nem vették észre, csak érkeztek a visszajelzések. Még nagyobb gáz. Vajon ezek után megszakították a kapcsolatot a reklámcéggel? Szankcionálták a marketing kommunikációs osztályvezetőt? Még ez sem biztos, emlékezve a cég korábbi, hasonló színvonalú reklámjaira.
Nos először is a nézőnek fel kell fedeznie, hogy a kicsiny snittek párokban értelmezendők. Tegyük fel, másodjára, harmadjára ez megtörténik. Ez persze már önmagában hiba. Aztán nyilvánvalóvá kell válnia, hogy jé, az egymás mellé tett jelenetekben tényleg van valami közös. Méghozzá több mint gondolnánk. Hát igen, a porcelánt festő asszony, és a vécében (!) körmét festő lány esetében nyilvánvalóan a festés a közös, legalább annyira nyilvánvalóan, ahogy egy szobafestő és Picasso között. Vagy mennyire a homlokunkra csapunk a döbbenetes közösség felismerésének hatására, amikor a megbeszélésen a megértést jelző bólogatást látjuk egy menedzser részéről, és ezt összevetjük a rock koncerten csápolók között ritmusra bólogató srác mozdulatával? A dezodorral keresztet vető lány és a pap összehasonlításának bornírtságáról már beszéltünk, de ugyanilyen hülye, csak máshogy a helyettesítő jelenet párban a grafitis srác, és a táblára író tanárnő egy kalap alá vonása. És nyilván a magyar néptánc, és a taj-csi egymás mellé tétele az utolsó csepp asszociációs poharunkban, ami ahhoz a felismeréshez vezet, hogy több a közös bennünk, mint gondolnánk. És ezért beszélnünk kell egymással. Méghozzá lehetőleg telefonon. Illetve, legyünk jóindulatúak, ne feledkezzünk meg erről az eszközről sem.
Persze értem én, mi volt az alapötlet. Az emberek elidegenedtek, ha nem muszáj, inkább nem kommunikálnak egymással. Nosza hát, próbáljuk őket mégis erre inspirálni. Ha talán felfedeznének egymásban minél több közöset, akkor nyilvánvalóan nagyobb a késztetés a kommunikációra, hiszen a hasonlóság, a sorsközösség bizalmi alapot is jelent. Biztonságot. A gátlások könnyebben oldódnak. S ha már beindul a kommunikáció, hát a közvetítő közeg biztosításából értelemszerűen a kommunikációs cégnek is több juthat. Ez szép. Csak kellett volna egy jó ötlet hozzá. Egy kis kreativitás.
P.S.:
Megint láttam a papos verziót az egyik csatornán. Vagy ott felejtették, vagy tényleg nem számítanak arra a néhány hívő emberre. Nem kell nekik a pénz. Van ilyen.
Értékelés: 3,6 pont
A BRAND bevésése (Imprinting) - 2/10
A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) - 2/10
A hazugság faktor és/vagy a valós érték (Lie) - 4/10
A látvány (Scene) - 5/10
A technika (Technology) - 5/10