Astra reklám
*************************
Új Astra Sports Tourer – 30s +++ Értékelés: 5,4/10
Mint azt már többször megállapítottuk, az autóreklám nehéz ügy. Mert hogy ötletelni kell. Már úgy értem, nagyobb mértékben. Hogy minden reklámhoz ötletelni kell? Igaz, de itt nagyon kell, ha újat akarsz mutatni. Másrészről talán mégsem. Vagy mégis. Na ebből látszik, nem vagyok szakember. Nekem ugyanis könnyen jutnak eszembe jó gépkocsi reklámok. Nekem könnyen. Nagyon jó vagyok ebben. Általában is nagyon jó vagyok. Nem egy ilyen magabiztos kreatívot kerestek éppen nem igazán szerény fizetésért?
***************
***************
Na mitől is fordul fel az itt látható úriember gyomra? Irigység? Nem, hisz neki is van. Kiváltság. Kiváltságosnak lenni. Mások felett elhelyezkedni, különbnek lenni az átlagnál, megkülönböztetettnek lenni. Távolság az átlagtól. Különlegesség. Exkluzivitás. A felsőbb osztályhoz tartozni. Na azt hiszem, ezt elég jól körüljártam. Ez sérül itt drámaian. Támadás a felsőbb osztály ellen. Az alsóbb osztály részéről. Forradalom! Betörünk a felsőbb osztályba, mi alsóbb osztálybeliek. Lám, már nincs különbség köztünk. Megszűntök kiváltságosok lenni! Szabadság, egyenlőség, testvériség! És a Csendes Óceánnál véget érnek a csaták…
Mire apellálunk? Az úgynevezett savanyú a szőlő attitűdre, vásárlói insight-ra. Mert hogy minek vennék én prémium kategóriás autót, ha ez a kategória is tudja ugyanazt. Még ha volna pénzem, akkor sem vennék olyat. És ilyenkor kellemesen megnyugszik a beteg. Mert különben belebetegedne, hogy neki nincs annyi pénze. És megveszi az autót valahogy, részletre, lesz, ami lesz. Ügyes. Én például mindig azt mondogattam, mit mondogattam, fennen hirdettem, amikor még nem volt sok pénzem, és használt autót vettem, hogy minek is vennék én használt autót, csak a hülye vesz olyat, hiszen abban a pillanatban, ahogy kijön a szalonból, máris elveszette értéke legalább egynegyedét. Hát bolond vagyok én? Bezzeg most, amikor még mindig nincs sok pénzem, most már nem mondogatom ezt. Csak lesütött szemmel ülök a használt autómban és csendben vágyakozom egy vadonatúj, prémium kategóriás autó után. Hát igen, engem a pénz boldogít. Tudom, el fogok kárhozni, és most megyek és kivágok minden fát, mert nekem már úgyis mindegy. Dögöljön meg a természet is.
Na, szerencsére ezzel a hozzáállásommal picit kivételes vagyok, ezért tud működni a mellékelt reklám, szelíden elhallgatva, a repülőn ülő úriember autója azért vélhetőleg még ezer dologban tud többet, mint az itt reklámozott, anyagaiban, a kivitel minőségében, az erőforrás képességeiben, és feltehetőleg kütyü szinten is, minimum ágyba viszi a reggelit. De tudom, nem ez volt a feladat, üdvözöljük mindazt, ami már széria felszerelés tud lenni középszinten is.
A képen látható elegáns úriember egyenesen rosszul lesz a megaláztatástól a lábbal nyitható csomagtartó hallatán, hiszen joggal érezheti úgy, az egyszerű pórnép közé keveredett, el fogják őt tiporni, vagy valami ilyesmi. Logikailag ugyan nem értem, miért nem hiszi el a led mátrix fényszórókat és eszik nyugodtan tovább, és miért pont a kéz nélkül nyitható csomagtartó rendíti meg hitében és ejti kétségbe, de hát végül is ez egy reklám. Lám, a csinos fiatal hölgy milyen könnyedén nyitja azt a csomagtartót a lábával, pakol bele, majd kezd őrülten vihogó száguldásba… de tényleg, miért csinálják mindig ezt? Jó, tudom, tökre boldog a termékben ülve, a termék boldoggá tesz, meg minden, de ilyet nem szoktak csinálni az emberek. Többnyire. Ja értem, voltaképp kikacagja ő is az elegáns úriembert a repülőn, hogy milyen szánalmas, beijedt arccal vette tudomásul ezt a forradalom dolgot. Bájos. A burzsoázia diszkrét bája. (Na igen, utalgatok itt mindenféle műveltségis dolgokra ebben az én használt autómban itten benne. Te meg ülsz a prémiumban és buta vagy. Fenébe, ettől sem érzem jobban magam…)
Jaj te, most vettem észre, hogy a zacskót kínáló hölgy ugyanaz, aki aztán a reptérből kijőve beszáll a termékbe és lábbal pakolja be a bőröndjét a csomagtartóba, illetve a lábbal kinyitható csomagtartóba pakolja be kézzel a bőröndjét, nem mintha a kézzel nyitható csomagtartóba lábbal lehetne bepakolni, illetve ha ügyes vagy lehet, de ezt a lábbal nyithatóba is megteheted, nem tiltja semmi. Na ez most egy ilyen üresjárat volt, de már nem húzom ki. Igen, így már jobban értem azt a kacagást. Közvetlen élményen alapult, nem átvitt értelem volt. Csak én figyelmetlen vagyok, nem tudok a harminc másodpercben mindent felfogni. Azt hiszem nekem már nem is kell… abban az én használt autómban…
*******************************************************************************
Értékelés: 5,4/10 pont (ISTST szám)
A BRAND bevésése (Imprinting) – 5/10
A forgatókönyv és/vagy a történet (Script) – 5/10
Az igazság faktor és/vagy a valós érték (Truth) – 6/10
A látvány (Scene) – 6/10
A technika (Technology) – 5/10