Ha korod már seggedbe nyúl,
Ha borod már véredbe fúl,
Ha torod már gyomrodba fúr,
Ha veséd már megkövetel,
Ha szemed már betűt se lel,
Ha beled már férget nevel,
Ha pofád már tokát formál,
Ha lábad már sajgón lógál,
Ha agyad már néha kószál,
Ha ujjad már percen reccsen,
Ha véred már könnyen freccsen,
Ha alszol már foci meccsen,
Ha tüdőd már légből kapott,
Ha füled már nyáron fagyott,
Ha bőröd már ránccal rakott,
Ha fejed már kőnek hiszed,
Ha forgód már kézben viszed,
Ha tagod már rongynak érzed,
Akkor mondhatod:
Bár testem aszott,
És korom már seggembe nyúl,
És borom már vérembe fúl,
És torom már gyomromba fúr,
És vesém már megkövetel,
És szemem már betűt se lel,
És belem már férget nevel,
És pofám már tokát formál,
És lábam már sajgón lógál,
És agyam már néha kószál,
És ujjam már percen reccsen,
És vérem már könnyen freccsen,
És alszom már foci meccsen,
És tüdőm már légből kapott,
És fülem már nyáron fagyott,
És bőröm már ránccal rakott,
És fejem már kőnek hiszem,
És forgóm már kézben viszem,
És tagom már rongynak érzem,
Egyet mondhatok:
Hej de szép lett ez az élet!
Mit nekem a végítélet!
Végre bölcs vagyok!
Én fiatalon szerettem volna…